A kuriózumnak számító fehér aranysakált szerda reggel lőtte ki a Lakócsai Dráva Ártér Vadásztársaság egyik tagja a bónyi mezőn. Varsányi Erik egyből tudta, hogy valami különlegeset kapott puskavégre, mert az állat szőre és körme egyaránt fehér volt, ami igen ritkának számít a nádi farkasok között. A trófea azonban mégsem számít albínónak, ugyanis a szeme nem volt piros - tudtuk meg a vadásztársaság elnökétől. Darabos Róbert úgy véli: a különleges színváltozat hátterében pigmenthiány állhat. Ez a ritkaság lett egyben a toportyán veszte is, ugyanis az ilyen különleges egyedeket mindenképpen ki kell lőni, mássága miatt ugyanis kirekesztené magából a falka, nem szaporodnának vele, és bántanák is.
A nádi farkas öt centivel magasabb a rókánál, testtömege 20 kilogramm is lehet. Régen őshonos fajnak számított hazánkban, aztán eltűnt. A 80-as évek végén, és a 90-es évek elején kezdett el a Balkánról visszatelepülni hazánkba. Mára pedig már annyira elszaporodott, hogy veszélyt jelent a vadállományra. A vadászok folyamatosan kapnak bejelentést arról, hogy sakál támadja meg a vadmalacokat, a szarvasborjakat és az őzállományt is tizedeli.
A kuriózumnak számító fehér szőrű aranysakál egyébként nem annyira ritka, mint a fehér holló, ebből ugyanis akadnak példányok Romániában és Magyarországon egyaránt - tudtuk meg a Somogy Megyei Vadászkamara fővadászától. Kemenszky Péter azt is elárulta: két éve egyszerre két, a mostanihoz hasonló példányt is leterítettek Somogyban.