Az asszony még a történtek hatása alatt, meglehetősen feldúltan hívott minket. Elmondta: megkereste telefonon egy ismeretlen férfi – már ez furcsa volt számára, hiszen feltöltőkártyás készülékének számát csak néhány ember ismerhette. A férfitől hiába is kérdezte, hogyan találta meg őt. Az ismeretlen telefonáló "örömmel tudatta vele", hogy két és félmillió forintot nyert. Ehhez nem kell mást tennie, mint kétszer tízezer forint értékben feltöltetni a telefonját. Erre húsz perce van. Akkor ismét telefonál, hogy küldhetik-e a nyereményt. Az asszonynak persze esze ágában sem volt feltöltetni a kártyáját, nem hitte el a mesét. Húsz perc múlva az ismeretlen valóban telefonált. Amikor az idős nő közölte vele, hogy nem töltette fel a telefonját, hirtelen megváltozott a hangnem, a telefonáló trágár szavakkal illette, különösen, amikor az asszony azt is hozzátette: a rendőrséghez fordul. Meg is tette. A telefonáló még két kísérletet tett, hátha sikerül megfélemlítenie áldozatát.
Aztán feladta, vélhetően rájött, hogy ezúttal hiába próbálkozik.
Az idős asszony azt mondta: azért mondja el a történetét, mert nem szeretné, hogy ha mások, esetleg nála szerencsétlenebb sorsú idős emberek áldozatául esnének egy ilyen csalásnak. Mert bizonyára sokan vannak, akik szívesen elhinnék a mesét. Két és félmillió forint nem kevés pénz...