Az utúbbi egy évben 23 kiscsikó született a helyi állományba, ezzel pedig 154-re nőtt a Bőszénfai Szarvasfarm szamárlakóinak a száma. A csikók már az őshonos fajtamegmentő programon belül születtek, aminek célja, hogy a génmentéssel fenntartsák a régi magyar állatfajokat, így például a parlagi szamarat is.
"Ez a fajta eléggé változatos képet mutat, elég szórtak az állomány küllemi tulajdonságai, kisebbtől a nagyobbig, feketétől a szürkéig nagyon sok félét látunk benne. Jó lenne ezt egy kicsit összehozni, egységesíteni, nemesíteni, és ebből a törzsállományból olyan tenyészállatokat nevelni, amelyek aztán a köztenyésztés számára is használhatók, jellemzően tenyészmének, de későbbiekben már kancák, kancacsikók is kerülhetnek tenyésztésre." - árulta el kérdésünkre Nagy János, a Kaposvári Egyetem Bőszénfai Szarvasfarm igazgatója.
A köztudat szerint a szamár a szegény emberek állata volt, de a magyar állomány felét régen a nagyobb földbirtokokon tartották, ahol a majorsági belső szállításokat és a juhászatokat szolgálta ki. Itt a bőszénfai szarvasfarmon ezeket a parlagi szamarakat elsősorban a gyepgazdálkodásban használják, hiszen a szarvasok után kiválóan legeltethetőek, a szarvasok ugyanis megeszik a gyepnek a javát, a szamarak pedig azt, ami marad nekik.
A szarvasfarmon egyébként nemcsak a szamarak, hanem a hidegvérű lovak, a vizibivajok és természetesen a szarvasok is becsatlakoztak a génmegörző programba.
Videón mutatjuk meg az állomány legfrissebb tagjait:
Címkék: szamarak, génmegőrzés, szarvasfarm, állomány, gazdaság