Amikor autót vásárolunk, rendkívül sok szempontot kell egyszerre mérlegelnünk, hogy megtaláljuk a számunkra legideálisabbat. Milyen a fogyasztása, mekkora benne a motor, milyen a töréstesztje stb. De vajon milyen eszköz áll a rendelkezésünkre, ha olyan autót szeretnénk vásárolni, amelynek a lehető legkisebb a környezetre gyakorolt hatása az autó teljes életciklusát tekintve?
Egy termék életciklusa annak „életútja” az előállításához szükséges nyersanyag kitermelésétől egészen a hulladéklerakóba szállításáig. Ha meg akarjuk ismerni a környezetre gyakorolt hatását, a folyamat minden fázisában meg kell vizsgálni, hogy milyen anyagokat, mennyi energiát használtunk fel, és azt is, hogy hogyan alakul a károsanyag-kibocsátás az egyes fázisokban. Az ilyen elemzés segítségével teljes képet kaphatunk a termék környezetre gyakorolt hatásáról, a hozzá közvetlenül és közvetetten kapcsolt kiadásokról, valamint a társadalmi hasznáról és költségeiről is.
Egy autó életciklusa és ezzel együtt a környezetre gyakorolt hatása is a gyártással kezdődik. Ennek első lépése a szükséges nyersanyagok kitermelése, majd - a korábbról származó, újrahasznosított anyagokkal együtt - az autógyárba szállítása, az alkatrészek legyártása. A környezetterhelést itt elsősorban a bányászat káros hatásai jelentik, mint a külszíni fejtés (például szén, vasérc, bauxit) esetén a tájseb kialakulása, zagy keletkezése, vízkészlet vesztés. A mélyművelésű bányászat során (például réz, ólom) a mérgező fémek kinyerése, valamint a nehézfémekhez kapcsolódó kohászat káros hatásai (mérgező gázok, porszennyezés, vízszennyezés) jelentkeznek. Bizonyos könnyűfémek, mint például a titán felhasználásakor főleg a messziről, elsősorban Kínából történő szállítás jelent károsanyag-kibocsátást.
Maradva az első „blokknál”, a második lépés az autó összeszerelése és a szalonokba, majd a tulajdonosokhoz történő szállítása. Itt a szerelés során használt vegyszerek, olajok, kenőanyagok jelentenek kockázatot, valamint ezek megfelelő hulladékkezelésének hiánya. Emellett jelentkeznek a szállítás károsanyag-kibocsátásai (CO2, NOx, SOx, PM). A második nagy egységben, azaz a jármű használata során károsanyag-kibocsátás, légszennyezés, bizonyos meghibásodásoknál olaj vagy egyéb vegyszer szennyezés kockázata, a jármű mosásakor víz és vegyszerhasználat jelentkezik. Ezt természetesen árnyalhatják többek között a különböző vezetési stílusok, városi vagy autópályán történő használat.
Az autó egy idő után már nem javítható tovább, és végérvényesen lerobban. Ilyenkor kerül az autóbontóba, ahol szétszerelik és az újrahasznosítható elemeket kiveszik belőle, amelyeket később autógyáraknak adnak el. A példa kedvéért: a gumit granulátummá őrlik, melyből később ismét autógumi gyártható. A szétszerelés, illetve a kinyert anyagok újrafelhasználhatóvá tétele ugyanakkor jelentős mennyiségű energiafelhasználást (áram, víz) igényel, az eladható anyagok esetében pedig a szállítás károsanyag-kibocsátása jelentkezik. A jármű megmaradt részeit összetörik, tömbösítik, és speciális égetőkben elégetik. A végképp hulladékká váló részeket kiválogatják, míg a fémet (főleg acélt) újrahasznosítják.
Természetesen ennek is van környezeti hatása: az égetők energiafelhasználása, valamint káros anyag (felszabaduló gázok) kibocsátása. A jármű fel nem használható részei a hulladéklerakóba kerülnek, amelynek negatívumait nem kell részletezni. Emellett figyelembe kell venni az elpöfögött üzemanyag kitermelésének, előállításának és szállításának hatásait is.
Címkék: környezeti, hatásai, gyártás, autó, gazdaság