Az amurgéb eredeti hazája az Amur középső és alsó folyásának vízgyűjtője. Európába a XX. század elején került akváriumi halként, majd egyre több természetes vízben is felbukkant. Magyarországon 1997-ben pedig tűnt fel a Tiszán, majd tíz évre rá a balatoni vízgyűjtőn.
Az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetének mostani, őszi vizsgálatai is megerősítették: terjedőben az amurgéb. A limnológusok azt követően vonták le a szomorú következtetést, hogy a halat a Kis-Balaton és a Nyugati-övcsatorna vízrendszerében is észlelték. Márpedig ez a két vízrendszer csak a Balatonon keresztül van összeköttetésben, így feltételezhető, hogy az említett halfaj már a tóban is megtalálható.
A tihanyi kutatók az október végén elvégzett felmérések során 13 mintavételi helyet érintettek a déli vízgyűjtőn: 27 faj 3571 egyede került elő. A tudósok értékelése szerint összességében elég gazdagnak mondható a terület halfaunája, viszont igen magas a nem őshonos halfajok aránya. Az előkerült fajoknegyede ugyanis bevándorlónak tekinthető.
Ilyen, az álló édesvízeket és lápvidékeket kifejezetten kedvelő amurgéb is. Ez a halfaj kisebb halakkal és férgekkel táplálkozik, éppen úgy, mint a fokozottan védett lápi póc. Mivel az amuri pikkelyes igen szapora és falánk rövid időn belül komoly veszélyt jelenthet az őshonos halfaunára. Ugyanakkor sajnos az is igaz, hogy az amurgéb szelektív irtására még nem létezik hatékony megoldás.
forrás: balatonihal.hu, fotó: hlasek.com
Címkék: halfaj, amurgéb, őshonos, veszély, Balaton, gazdaság