A Nemzeti Adó- és Vámhivatal két jellemző ok kapcsán vizsgálódott: magánszemélyektől névvel, vagy név nélkül érkező közérdekű bejelentések, e körben egy esetben előfordult, hogy az adózót volt felesége jelentette fel, mivel véleménye szerint adózó nem teljes bevétele után adózott. A második szempont a rendőrség által küldött megkeresések, több esetben felhívták a figyelmet, hogy adózó jobb anyagi körülmények között él, mint amit valós jövedelme lehetővé tenne.
A hivatal munkatársai főleg azokat a magánszemélyeket célozták meg, akik; nagy összegű tagi kölcsönt nyújtók, nagy értékű ingatlant, gépkocsit vásárlók. Valamint, mikor az életvitelt a megszerzett jövedelem nem támasztja alá. Volt olyan eset amikor a vizsgálat során kiderült, hogy az adózó 5 év alatt mindössze alig több mint 230 ezer forint jövedelemre tett szert, albérletben élt, ugyanakkor két nagy értékű személygépkocsit is beszerzett.
A revíziók során az adózók különböző trükkökkel próbálták az ellenőrzést hátráltatni: a magánszemélyek szinte valamennyi eljárási cselekmény során arra törekedtek, hogy időt nyerjenek, sok esetben az elévülésre játszva. Egy esetben az adózóval a megbízólevél aláírását követően teljesen megszakadt a kapcsolat, olyannyira, hogy még a kipostázott határozatot sem vette át, ezért az úgy emelkedett jogerőre, hogy az adózó nem értesült a benne szereplő adókülönbözet összegéről. Az sem volt ritka, hogy az eljárás során szinte semmiről sem nyilatkoztak. Sokan magyarázkodni is kezdtek, hogy; általában külföldi rokonuktól, ismerősüktől, korábban nagy összegű kölcsönt kaptak, amire egyáltalán nem emlékeztek, viszont amikor az adóhivatal emberei rákérdeztek akkor már részletekbe menően fel tudták eleveníteni. Gyakran előfordult olyan, hogy a kapott kölcsönöket idegen nyelven írt szerződések bemutatásával próbálták igazolni, melyek hivatalos fordítása ismételten hosszabb időt vett igénybe, különösen akkor, ha nem európai nyelvről volt szó.
Az ellenőrzések során az adózók által tett nyilatkozatok, észrevételek, illetve becsatolt dokumentumok tartalma sok esetben próbára tette a revizorok leleményességét:
Egy adózó, észrevételében előadta, hogy a vagyongyarapodási vizsgálat lefolytatását megalapozó körülmény, azaz a tagi kölcsön nyújtása nem történt meg, pusztán technikai rendező tételek voltak a főkönyvi nyilvántartásban, ugyanis a 36 db – a vállalkozás által kiállított – készpénzfizetési számlát tévesen követelésként könyvelték le, így a pénztárban nem realizálódott a valós bevétel. A revízió nem vitatta az esetleges téves könyveléseket, ugyanakkor tényként állapította meg a nyújtott tagi kölcsönök összegét, mivel az adózó a tulajdonában lévő társaságnak szabad elhatározása szerint bármikor nyújthat tagi kölcsönt.
Két szerződéses kapcsolatban lévő KFT tulajdonosainál lefolytatott vagyonosodási vizsgálat kapcsán, az adózók kölcsönösen az egymásnak nyújtott kölcsönöket kívánták forrásként megjelölni oly módon, hogy mindig az adósság visszafizetésekor szolgáljon forrásként az adott összeg. Ezzel kívánták a korábbi évek megtakarításait igazolni, forrásként elfogadtatni. A revízió nyilatkoztatta a feleket, az okiratszerkesztő ügyvédet, illetve azokat a személyeket, akiket megjelöltek, hogy a pénz átadásánál jelen voltak, azonban a nyilatkozatokban számtalan ellentmondás volt tapasztalható, továbbá azt sem tudták hitelt érdemlően igazolni, hogy a kölcsön nyújtója rendelkezett e megfelelő fedezettel, így a kölcsön visszafizetése sem történhetett meg.
Egy adózó a becsatolt szerződés értelmében jelentős összeget kapott kölcsön egy külföldön élő magyar származású magánszemélytől. A revízió külföldi megkereséssel élt annak tisztázására, hogy rendelkezhetett-e elegendő forrással a hitelnyújtó. A külföldi adóhatóság válasza egyértelművé tette, hogy alacsony jövedelme nem nyújthatott fedezetet a kölcsönhöz. A magánszemély arra is hivatkozott, hogy 1952-ben édesanyja nagy összegű lottó nyereményhez jutott, mely összeget befektetve rendelkezett kellő forrással a kölcsönhöz. A revizorok – hitetlen emberek révén – utána jártak, mikor volt Magyarországon az első lottó sorsolás a II. világháború után. A Szerencsejáték Zrt honlapja szerint 1957. március 7-én volt az első lottó sorsolás. Ügyes próbálkozás volt, de a NAV emberei felülkerekedtek az adózón.
Előfordult, hogy az adózó a ’70-es ’80-as években külföldön szerzett 200-300 milliós jövedelmeire hivatkozott, melyet „természetesen” azóta otthonában tartott. Azonban sem a jövedelem megszerzésére, sem arra nem vonatkozóan semmiféle bizonyíték nem állt rendelkezésre, hogy a hivatkozott összeg az ellenőrzött időszak kezdetén is rendelkezésre állt.
A 2011-ben a Somogy Megyei Adóigazgatóság 20 személynél zárt le vagyonosodási vizsgálatot, melynek során több mint 241 millió forint adóhiányt állapított meg a több százmillió forintos forráshiányként kimutatott eltitkolt jövedelmek után, tehát az egy vizsgálatra eső adóhiány meghaladja a 12 millió forintot.
Forrás: NAV