Ha az idén nem számíthat állami forrásra a balatoni halgazdálkodás a közcélú feladatai ellátásához, az angolnafogás lesz a túlélés záloga a jövő évi költségvetésig, amikor már muszáj lesz ezekhez a feladatokhoz forrást rendelni - nyilatkozta Puskás Zoltán, a közelmúltban szerkezetátalakításon átesett cég vezérigazgatója az MTI-nek.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. a most végrehajtott szerkezetátalakítás után kiemelt szerepet szán a horgászturizmusnak. A társaság bevételének több mint fele, közel 400 millió forint a horgászjegyek értékesítéséből fakad - mondta Puskás Zoltán, a cég élére három hónapja kinevezett vezérigazgató.

A cégvezető szerint a Balatoni Halászati Zrt.-ből 2009 végén kivált, a halászati jogot megöröklő BHN közfeladatainak ellátásához évente minimum 100 millió állami forrásra lenne szüksége, ennek tavaly a töredékét kapta meg, az idén pedig egyelőre semmit. A társaság sorsa már tavaly is a Sió-zsilipnél elhelyezett angolnacsapda fogásától függött, ez azonban  hosszú távon nem oldja meg a cég finanszírozásának kérdését. Az igen jól értékesíthető, idegenhonos halfajt utoljára 1991-ben telepítették a Balatonba, amelyből a becslések szerint még 1000-2000 tonna található a tóban. Tavaly, a nagy vízeresztéseknek köszönhetően rekordfogással 200 tonnát emeltek ki, de az idén örülnének, ha ennek a felét sikerülne teljesíteni.

A nonprofit cég közfeladatainak egyike a haltetemek eltávolítása a Balatonból, ami éves szinten 30 millió forintba kerül. Forrás hiányában részben a cég halőrei és halászai végezték az idei tavaszi halelhullás utáni takarítást, ami azzal járt, hogy a halőrzésre nem jutott elég ember, miközben az orvhalászat, orvhorgászat mit sem veszített a „népszerűségéből”.

A halőrök és vízirendőrök évente 10-12 kilométer illegálisan lerakott hálót gyűjtenek be. A vezérigazgató szerint a megfelelő halőrzéshez a 12 fős halőri állomány egyébként is kevés, további 8 fővel kellene bővíteni a létszámot.

A BHN a halászflottájával ökológiai szemléletű halászatot folytathat, amelynek alapvető célja az őshonos halaktól életteret elvonó idegenhonos halak - busa, angolna, ezüstkárász, amur, törpeharcsa - eltávolítása. A vezérigazgató hangsúlyozta, a cég legsürgetőbb feladata az egyre több bajt okozó, havaria helyzettel fenyegető  busaállomány lehalászása. Azonban ez támogatás nélkül nem megy, mivel - a rossz értékesíthetőség miatt - minden kifogott kilogrammon 200 forint vesztesége keletkezik a társaságnak. A BHN jelenleg úgy tud spórolni, hogy visszafogja a busa halászatát, miközben a tóban elöregedő busaállomány miatt egyre nő a 20-40 kilogrammos, tavasztól őszig partra sodródó busatetemek száma.

Puskás Zoltán a balatoni halállomány szabályozásában fontosnak tekinti a keszegállomány frissítését, és az őshonos halállomány felfuttatását, ezért már idén megkezdték a kis-balatoni nyurgaponty és compó telepítését.

Változtatni szeretne azon, hogy a Balaton partján nem lehet balatoni halat kapni, új halboltok, halsütödék nyitásával megszervezve a lakossági halellátást. Az ehhez szükséges árualap a Balaton vízgyűjtőjén található halastavakból, szelektív állományszabályozó halászatból, illetve a Kis-Balatonról származna.

A cég Balatonon végzett halászatának szelektivitása 95 százalékosra tehető, vagyis néhány százalékban mindig akad a zsákmányban egyéb halfaj is. Ez a helyi igények kielégítésére elegendő, de a turisztikai szezon kiszolgálására nem - tette hozzá magyarázatul Puskás Zoltán, hogy miért is nem lehet kiszorítani a balatoni éttermekből a máshonnan, esetleg importból érkező halakat.

(Forrás: MTI)

Címkék: Balatoni halászat, angolna, busa, hal, turizmus, Balaton, gazdaság