Majdnem tízezer hektárról tűnt el a szőlő, a termést a cseh és a szlovák vevők vitték a határon túlra feldolgozni. A felvásárlók a dél-balatoni borvidéken is megjelentek, ennek azonban ott sokan nem örülnek. Azt mondják, ezek a vásárlók előnybe kerülnek a termelőkkel szemben, hiszen velük ellentétben nekik nem kell majd származási bizonyítvánnyal igazolniuk a bor eredetét, így azt csinálnak vele, amit akarnak, és valójában nem a termelők, hanem ők húzhatnak majd igazi hasznot belőle. A magyar gazdák furcsállják, hogy miközben uniós országokról van szó, őket miért terheli a súlyos adminisztráció, a cseh, szlovák vevőktől pedig miért nem kérnek sem származási bizonyítvány, sem borkísérő okmányokat.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára, Horváth Csaba a Kossuth Rádiónak azt mondta: a román határon is vittek ki szőlőt, úgy, hogy a hatóságok nem vették észre, pedig a szőlő szállítása hetven kilométeren túl, illetve borvidéken kívül jelenleg is bizonylatokhoz kötött tevékenység lenne, tehát Szlovákia felé sem lehetne csak úgy szállítani, hiába a schengeni határ. A bizonylatolási rendet azonban csak akkor lehet betartani, ha egy közúti ellenőrzés során kiderül, hogy nincs borkísérő okmány a szállítmányhoz. A szakember azt mondja, alapvetően a rendelkezések betartásán kellene változtatni, a borellenőrző, illetve a jövedéki hatóságnak kellene jobban együttműködnie, hogy végre rend legyen.
A folyamatot ugyanakkor nem lehet megállítani, hiszen az unió az áruk és szolgáltatások szabad áramlásáról szól, és ha a szlovák felvásárló jobb árat ad a szőlőért, akkor a gazda - főleg, ha két éve nem fizették ki a termékét -, oda fogja adni. Horváth Csaba egyébként úgy látja, a cseh és szlovák felvásárlókat elsősorban az motiválta, hogy így olcsóbb szőlőhöz jutottak, mint hogy ha nekik kellett volna a saját termésüket feldolgozni. Tehát a gond nem a minőségkülönbség, hanem az, hogy gyakorlatilag megteremtettük saját konkurensünket.
Címkék: Dél Balaton, termelés, bor, gazdaság