Két évvel ezelőtt hirdettünk összefogást annak érdekében, hogy Kaposvár 2030-ra Magyarország egyik legegészségesebb városává váljon. Az eltelt – valamennyiünk számára váratlanul kritikussá vált – időszak eredményeiről, dilemmáiról a következőkben tudok beszámolni.
Az első eredmény, hogy közös célunk megkérdőjelezhetetlenül ismertté és támogatottá vált a kaposváriak körében. Komolyan vettük egymást – az Egészséges Kaposvár 2030 programot meghirdetők, az abban közreműködők és a „célcsoport”, a kaposváriak egyaránt.
Nekünk, szakembereknek a beteg ember meggyógyítása az elsődleges, ez okoz maradéktalan szakmai és emberi elégedettséget. A beteg ember gyógyításánál azonban egy jelent nagyobb sikert: az, ha nem betegszünk meg.
Mi, a program meghirdetői, egészségügyi, környezetvédelmi, egyetemi, önkormányzati szakemberek, pedagógusok komolyan vettük, hogy segítenünk kell. Megalakult a program végrehajtó szervezete, elkészült az egészségprogram stratégiai anyaga, első cselekvési tervei, elindítottuk az egészséggel kapcsolatos városi kampányokat.
Volt bennünk aggodalom, vajon a másik fél, a kaposváriak, elfogadják-e a tudomány, az orvos- és egészségügyi társadalom segítő kezét. Örömmel mondom, igen, elfogadták.
A Kaposvári Egészség Szabadegyetem negyedik szemeszterét kezdjük, töretlen érdeklődés és több százas hallgatói részvétel mellett.
A kaposváriak elfogadták, hogy a járványügyi helyzet miatt, elsősorban idős szeretteink védelmében otthon kell maradniuk, nem utazhatnak oda és annyit, amennyit békeidőben.
Elfogadták: minden kaposvárinak van feladata abban, hogy ne omoljon össze az egészségügy.
Soha nem hitt módon koncentrálunk a személyi higiénére, a távolságtartásra, a kézmosásra, a fertőtlenítésre.
Fokozottan figyelünk a vitaminpótlásra, a folyadékbevitelre, az egészséges táplálkozásra.
Nem szeretjük, de viseljük a maszkot, ami megóvja a fertőzésektől mindkét felet (nemcsak a koronavírus, hanem a többi légúti, többek között influenza fertőzéstől is).
Próbálunk vigyázni egymásra.
Előbbiek nemcsak az általános elfogadás miatt hihetetlen értékűek, hanem azért is, mert mindez példátlan gyorsasággal történt, hetek alatt váltak szokássá, épültek be mindennapi viselkedésünkbe. „Normál” esetben évekig tarthatott volna berögződésük.
A koronavírus-járvány kapcsán sikerült közösen megteremteni a mentális-lelki alapját annak, hogy az Egészséges Kaposvár program 2030-ra sikeresen megvalósuljon. Két évvel ezelőtt hangsúlyoztam, hogy a kaposváriak egészségének megteremtésében és megtartásában a lelki egészségnek, a pozitív szemléletnek, hozzáállásnak óriási szerepe van. Az Egészséges Kaposvár program és maga az egészség fejben és lélekben dől el. Legyőztük a maszkkal kapcsolatos ellenérzést. A fiatal korosztály is elfogadta, hogy tennie kell az egészségéért, többek között D-vitamin pótlással a téli hónapokban.
Kétségtelen, két év alatt ugyan több eredményt is el lehetett volna érni, együtt, összefogva, ám mélyebbet, hosszabban hasznot hozót nehezen. Miközben 2020 a szív- és keringési betegségek megelőzésének éve lett volna, ehelyett a járvány évévé vált.
A kaposvári és somogyi egészségügy helytállt, munkatársaim csak dicséretet érdemelnek. A kaposvári kórház végezte dominánsan a város járványügyi és egyéb szakmai ellátását. Mások helyett is, zokszó nélkül. Igazolódott az, hogy ahol organizáció, összetartás és megfelelő dolgozói erőforrás van, ott van elegendő rugalmasság és akaraterő is az akutan és tömegesen fellépő, a mi életünkben eddig meg nem tapasztalt helyzetek kezeléséhez.
A járvány másik nagy tanulsága az, hogy szakítanunk kellett a hagyományos orvosi gondolkodással és gyakorlattal, “a mindenre van gyógyszer, csak vényt kell írni”-elvét. Most előtérbe kerültek a megelőző intézkedések nemcsak a járványügyben, hanem az életmóddal kapcsolatos krónikus betegségek esetében is. A másodlagos megelőzés (a szűrés) kiemelt jelentőségű a sokszervi megbetegedést okozó koronavírus fertőzés után is. Új típusú, poszt-COVID komplex (agy, szív, vese, tüdő) szűrővizsgálatokat kell bevezetnünk. Bevezetjük.
A meghirdetett paradigmaváltás úgy valósult meg, hogy szinte észre sem vettük. Lezárult egy korszak. A történelemből ismert „Róma végnapjai” érzés foghat el bennünket. Az individualizmus, az értékvesztés, az ember mindenhatóságába vetett feltétlen hit korszaka lehanyatlott. Rá kellett jönnünk, hogy esendők vagyunk. Nem lehetünk azonban pesszimisták, hiszen olyan új lehetőséget kaptunk, ami másfajta cselekvésre késztet. Befelé kell fordulnunk a „kifelé élés” helyett.
Az Egészséges Kaposvár 2030 program lényege az együttgondolkodás, a segítségnyújtás. Mi, kaposváriak lépéselőnyhöz jutottunk általa, hiszen már a járvány előtt elindultunk az egészség felé vezető úton. Ugyanakkor el kell gondolkodnunk az életünkről. Rossz úton jártunk, amikor az objektív valóságot figyelmen kívül hagytuk, és csak a szubjektivitás mentén éltünk. Felértékelődött az önidő, az a napi 2-3 óra, amikor magad vagy magaddal.
A járvány pozitív hatásai mellett nem rövid a veszteséglista sem. Mindennek ára van. Nem tudtunk úgy haladni a program végrehajtásával, ahogy akartunk, másik oldalról azonban minden felgyorsult. Olvasni lehet arról, hogy az egészségügyben a digitalizáció, a telemedicina alkalmazása ötszörösére nőtt hónapok alatt. Újra kell gondolnunk a személyes kontaktuson alapuló orvos-beteg viszonyt, egyben hatalmas lehetőséget szereztünk az online prevenciós együttműködésre, az életmódorvoslás új formáira.
Saját kárunkon tanultuk meg, hogy felelősek vagyunk saját és családunk, környezetünk egészségéért. Ahhoz, hogy a járványból végleg kilábaljunk, ismét jelentős egyéni felelősségvállalásra van szükség. A közösségi immunitás kialakulásához az szükséges, hogy legalább a fertőzésen át nem esett kaposváriak felének élnie kellene az oltás lehetőségével.
Egyéni felelősségünk az is, hogy csak hiteles forrásból tájékozódjunk a járvány és az oltások tekintetében.
Spiró Györggyel élve, a XXI. század elkezdődött. Magunkkal vagyunk. Azt a jó értelemben vett individualizmust értve alatta, ami másokkal is törődik.
Addig is van feladatunk, amíg leküzdjük a járványt: éljünk otthon is egészségesen!
A táplálkozás, a folyadékfogyasztás, a mozgás mellett figyeljünk lelki egészségünkre, teremtsük meg a lelki és családi egyensúlyt. A kényszerű lelassulás után – a járványügyi helyzet javulásával – bízhatunk abban, hogy visszaáll „rendes” életünk. Nem feltétlen a régi, hanem a rendes, a helyénvaló. Lehet, hogy erre még sok hetet kell várnunk. A „visszagyorsulás” azonban ne legyen mértéktelen. A teljesítményhajhászás helyett építsük be magunkba és mindennapjainkba azt az erőt, amit a járvány során szereztünk.
Döntsünk úgy, hogy boldogok leszünk, mert az nagyon egészséges.
Dr. Moizs Mariann, főigazgató, Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház
Címkék: egészség, kórház, közösség, Kaposvár, egészségügyi anyagok