Valamikor a kora-hajnali órákban, lépett a férfi az alkotáshoz. Szinte gondolkodás nélkül berogyasztott a szobor pereménél, ürített és tovább állt.
A legtöbb ilyen esetre már csak nappal leszünk figyelmesek, és akkor is joggal bosszankodhatunk az öncélú viselkedések kapcsán. Költői a kérdés - Erre meg miért volt szükség? Még akkor is, ha tudjuk: - A szükség nagy úr! - közhelyét.
Emberünk ipari zárt láncon került be a képbe, nem sejtve azt, hogy tette rögzítésre kerül.