A mindent eldöntő összecsapást jól kezdte a CSKK, kétszer is sikerült két góllal ellépni, a folytatásban azonban görcsössé vált a csapat játéka. A vendégek természetesen éltek a lehetőséggel, és először kiegyenlítettek, majd nem sokkal később a vezetést is sikerült átvenniük. A szünetig négy gólra nőtt a Tatabánya előnye, és 7-11-ről kezdődött a második játékrész.
A fordulást követően összekapta magát a házigazda, a jó védekezés mellé feljavult a támadójáték is, és sikerült egy gólra felzárkózni. Óriási erőket mozgósított mind a két együttes a győzelemért: a CSKK a végén átvette a vezetést, de az utolsó másodpercekben a válogatott Harsányi egyenlíteni tudott. 23-23 után így a büntetőpárbaj döntött a bronzérem sorsáról.
Imre Vilmos (Csurgói KK):
Idegek harca volt sajnos. Az első félidőre rányomta a bélyegét a teljesítményünk. Egy olyan Tatabányával játszottunk, akinek nem volt vesztenivalója. Mi nyolc pont előnnyel nyertük meg előttük az alapszakaszt. A rájátszás sajátossága, hogy újra meg kellett nyernünk ezt a csatát. Nagyon mélyről kellett visszahoznunk ezt a mérkőzést.
Herbert Gábor (Tatabánya):
Tavaly, amikor kikaptunk a bronzmeccsen a Füredtől, erre vártam. Ez sokkal fontosabb, mint bármelyik ezüstérmem. Nagyon boldog vagyok és üres. Nehéz bármit mondani, de azoknak a csapattársaknak is megköszönöm, akik tudták, hogy jövőre nem lesznek itt, bebizonyították, hogy igazi sportemberek.
A sporttörténelmet író csurgóiak ezután átvehették a jól megérdemelt bronzérmeket, és megkezdődhetett az önfeledt ünneplés.