Az emberek örök álma volt a repülés: „szállni mint a madár”. Erre azonban precízen tervezett gépek, megfelelően megépített szerkezetek nélkül esélye sincs az égbe vágyóknak. A repülés ráadásul nem is olcsó sportág. Annak ellenére sem, hogy időközben sokat fejlődött a technika. Ultrakönnyű gépeket, siklóernyőket terveztek, amelyeket már egy személy is megengedhet a pénztárcájának.
Az ejtőernyőzés egy másik műfaj. Ők azok, akik nem kényszerűségből hagyják el a repülőgépet a magasban. Talán kevesen tudják, de a somogyi megyeszékhely melletti Kaposújlak kifejezetten jóhírű ejtőernyős bázis. Amíg jó repülőidő van, szinte minden hétvégén naponta többször is felszáll a repülőgép. A szakmabeliek azt mondják: a Dél-dunántúlon kevésbé forgalmas a légtér, ezért négyezer méter magasból tudnak ugrani. A sporteszközök rendkívül gyorsan fejlődnek. Az ejtőernyők egyre kisebbek és könnyebben irányíthatók, a ruhák pedig kezdenek szárny alakot ölteni.
Néhány éve Kaposújlakon is megrendezik a wingsuit, azaz a szárnyasruha fesztivált. A versenynek az a lényege, hogy az ernyő kinyitása előtt a speciális ruhával minél laposabb "siklószöget" érjenek el. Azaz: azonos magasságvesztés mellett, minél nagyobb vízszintes távolságot tegyenek meg az ejtőernyősök.
Egy ilyen ruhával több perccel megnövelhető a levegőben töltött idő
(fotó: phoenix-fly.com)
Amikor az ejtőernyőzés népszerűsége eljutott arra a szintre, hogy a repülőgépek ajtai előtt sorban kellett állni, néhány adrenalinfüggő kipróbálta, milyen lehet szikláról vagy hegytetőről leugrani. Magyarország földrajzi viszonyainál fogva nem teljesen ideális terep a bázisugrásra, ezért itt a mobil-adótornyok, a rádiórornyok, a viaduktok, esetenként pedig a kőröshegyi völgyhíd jelenti a - többnyire illegális - helyszínt a megszállottaknak. Külföldön persze nem így van. Nagy hegyek, kanyonok, szakadékok nyújtanak ideális terepet a sziklaugróknak.
De térjünk vissza a címlapfotón is látható repülő emberre. Vajon mit mondhattak azok a kirándulók, akik a hegycsúcson álltak a kilátóban, gyönyörködtek a festői szépségű tájban, s egyszercsak elvitorlázott előttük, a több száz méter mély szakadék felett egy ember. Bármilyen gépi segédeszköz nélkül, mindössze a szárnyasruha segíti, hogy ne pottyanjon le, mint egy kő.
A videókat javasoljuk teljes képernyőn bekapcsolt hangszóró mellett nézni!
Ezek a fiatalemberek, -lányok, ugyanis a bázisugráshoz már szárnyasruhát használnak. A hegyoldal fölött szépen levitorláznak a mélybe. Ehhez segíti őket a kiválóan irányítható szárnyakkal felszerelt ruha. Végül pedig ejtőernyővel leszállnak. Tulajdonképpen a cikknek alapot adó videót is a szárnyasruha-fejlesztői csapat alkotta. Mindaddig rejtve maradt ez a szépség, amíg közzé nem tették mozgókép formájában.
Az már más kérdés, hogy a felvételeket látva ezt bátorságnak, megszállottságnak vagy őrültségnek nevezzük-e. Hiszen a madáremberek néhol alig fél méterre siklanak el a sziklák mellett, vagy szlalomoznak a szakadékokban. Viszont azt bátran ki lehet jelenteni: talán ők közelítették meg legjobban a madarak világát. Biztos vagyok abban is, ez a technika hamarosan tovább fog lépni, s ki tudja mivé fejlesztik a szárnyasruhát.
Címkék: sport