A szakember elmesélte, hogy 55 ezer néző előtt futottak tiszteletkört az aranyérem megszerzése után, és azt is elárulta: szívesen hazatérne, de hazánkban továbbra sincs lehetőség a munkára…
- Nehéz elszakadni a röplabdától? - kérdeztük a szakembert, aki a helyszínen nézte végig az Országos Serdülő Bajnokság utolsó mérkőzéseit a Kaposvári Egyetem tornacsarnokában.
- Csütörtökön érkeztem haza Törökországból, és természetesen kíváncsi voltam a meccsekre, mert minden érdekel, ami röplabda. Ráadásul sok régi ismerőssel is találkozhattam.
- Csapatával, a Fenerbahce gárdájával megnyerte a török bajnokságot. Nehéz szezont zártak?
- A tavalyi évhez képest könnyebb dolgunk volt. Az elmúlt évben idősebb csapattal dolgoztam, edzői szempontból most más volt a helyzet. Szűk kerettel játszottuk végig a szezont, és kevés sérülés szólt közbe.
- Mikortól volt reális az esély az első helyezés megszerzésére?
- A legfontosabb talán az volt, hogy az alapszakasz második felében egyenesbe jöttünk, és egy kivétellel minden mérkőzést megnyertünk. Ezzel átvettük a vezetést a tabellán, és már ki sem adtuk a kezünkből az első helyet. A rájátszásban voltak nehéz összecsapásaink, de végül megszületett az újabb bajnoki cím.
- Volt, hogy 0-2-ről álltak fel, és nyertek meccset…
- Küzdeni tudásból jelesre vizsgáztunk ebben a bajnokságban. A mindenáron való győzni akarás az egyik védjegye volt ennek a csapatnak, de az egész klubra jellemző ez, a többi szakosztályra is.
- Ankarában hódították el a bajnoki címet, milyen ünneplésben részesültek?
- Felejthetetlen volt az utolsó mérkőzés utáni pár nap. Ankarában, egy új csarnokban játszottuk le az utolsó találkozót, ahol az ötezer fős közönség fele Fener-rajongó volt… Ők természetesen nagy ünneplésben részesítették a csapatunkat a lefújás után. Másnap, amikor hazaértünk Isztambulba, találkoztunk a futballcsapatunk közönségével, és a szurkolók másfél órán át ünnepeltek minket. És még nem volt vége: a Fenerbahce - Besiktas török futballrangadót megelőzően, 55 ezer néző előtt futottunk tiszteletkört a stadionban.
- A nagyszerű játékos-pályafutás után edzőként ez már a 11. bajnoki aranyérme. Hozzá lehet szokni ehhez?
- Nem, mert minden arany más és más, külön története van, meg kell dolgozni érte. Természetesen örülni kell neki, értékelni kell a sikert, de én mindig a legelsőre és a legutolsóra gondolok vissza a legszívesebben. Edzőként Kaposváron szereztem meg első bajnoki elsőségemet, most pedig úgy hozta a sors, hogy újra Törökországban sikerült elérni ezt a szép eredményt.
- Talán nem meglepő ezek után, hogy a Fenerbahce vezetői visszavárják az új szezonra is…
- Ez így van, május második felében utazok vissza Isztambulba, és ha meg tudunk egyezni a közös folytatás feltételeiről, akkor maradok.
- Évek óta külföldön dolgozik, nincs honvágya?
- Én nem titkolom, hogy nagyon szívesen hazajönnék, ez az érzés, ez a gondolat mindig bennem van. Tudomásul kell venni azonban, hogy jelenleg nincs lehetőségem az itthoni munkára.
- Pedig a zuhanyhíradó szerint szemet vetett önre a bajnoki és Magyar Kupa-ezüstérmes kecskeméti együttes…
- Erről én még nem tudok… Három éve tárgyaltam velük, azóta viszont nem beszélgettünk erről a témáról.
- Kaposvár?
- A Kaposvárnak van edzője, és ezzel a témával nem is kell foglalkozni
- Mivel tölti majd az előttünk álló heteket, hónapokat?
- Augusztusig pihenhetek, hiszen világbajnokság is lesz majd. Remélem, a napokban egy jó kis horgászat is összejön végre…
Demeter György aranyérem-gyűjteménye
Játékosként: 1983 (Kecskemét), 1992 (Kaposvár)
Edzőként: 1993, 1994, 1997, 1999, 2000, 2001 (Kaposvár), 2004, 2005 (Erdemirspor Eregli, török), 2006 (Vegyész RC-Kazincbarcika), 2008, 2010 (Fenerbahce, török)