Varga Zoltán 1945. január elsején Válon született, korának kimagasló tehetségű játékosa volt, már 1961-ben bemutatkozott a Ferencvárosban.
Az 1964-ben olimpiai bajnok futballcsapat tagja, az Európa-bajnokságon bronzérmes. Az 1966-os angliai világbajnokságon sérülése miatt nem játszhatott. Az 1967-ben bajnok Ferencváros alapembere, mind a 30 bajnokin pályára lépett.
Az 1968-as olimpia előtt elhagyta a válogatottat, így a mexikói tornán már nem játszott. A Ferencvárosban 135 meccsen 53 gólt lőtt, a válogatottban tizenkét meccsen két gólt szerzett.
Utána játszott a német Herthában (1970-72), a skót Aberdeenben (1972-73), a holland Ajaxban (1973-74), a német Dortmundban (1974-77) és a belga Gentben (1977), de tehetségéhez méltó karriert nem futott be.
Technikailag a világ egyik legjobbjának tartották, a visszaemlékezések szerint ollózós góljai élményszámba mentek, cseleit olyan sebességgel hajtotta végre, ami akkor igen szokatlan volt.
1996-ban tért haza, előtte elvégezte a kölni edzői főiskolát. A Ferencváros edzője lett - ezüstérmes lett -, utána állást kapott Kispesten, a Dunaferrtől, végül a Győrtől. A televízió egyik szakkommentátora, és a hazai futball egyik kemény kritikusa volt.
Varga Zoltánt a futballpályán érte a halál – írja a sportgeza.hu. Tíz percet játszott egy öregfiúk csapatban, a Danubia pályáján volt az utolsó meccse.
Címkék: sport