Szie hirdetés
2021.07.29 - Csütörtök
Márta, Flóra
20ºC / 34ºC
Napos

Klasszikus rangadó előtt a KKK 2010. Január 18. - Hétfő 11:52 | Címkék: Kosárlabda, Sport, Kaposvári KK, KKK

A visszatekintés mai része egyik nagy tolnai riválisunk látogatásait foglalja össze.

A csapatok 19-szer találkoztak egymással Kaposváron, és mint ahogy egy nemes ital, úgy váltak az évek során egyre jobbá és jobbá mindketten. Fokról-fokra haladtak a csúcs felé, hogy mára már kijelenthető: igazi klasszikus született, Dél-Dunántúlon a Kaposvár-Paks lett az egyik "El-clássico"...

1998 késő őszén egy alapjaiban megroppant Kaposvár fogadta a piros-kékeket. Igaz, hogy mindjárt vereséggel nyitottunk (85-90), egy év múlva már igazán méretes zakót szabtunk a paksiakra Góbi és Cormier Covington vezérletével (85-65). Ez a győzelem egy igazán remek győzelmi sorozat alapjait rakta le: az elkövetkező kilenc hazai bajnokit sikerült behúzni. 2001 márciusában az alapszakasz második helye volt a tét, a csapatok már a későbbiekben végig jellemző hatalmas csatákat produkáltak a pályán (74-65). Aztán május 12-én sporttörténelmet írtak a felek. Hatalmas meccseket láthattunk (98-87; 80-73; 91-89).

A harmadik egészen kiváló - Szőke egytized másodperccel a vége előtt dobott kosarával nyertünk - a teltház, remek hangulat végig garantálva volt. 2002 március 1-én egy tartalékos Kaposvár fogadta a 20-2-es /alapszakasz 1./ mutatóval érkező Duna-parti legénységet. Hősies csatában a már említett Szőke Balázs vezényletével nyertünk - a paksiak óvtak, majd visszavonták /98-83/. Földi Sándor legénysége még egyszer vívott gigászi harcot ellenfelével, a siker már a második helyet jelentette a tabellán.

Érdekesség, a csapatok már túlléptek az ötvenedik meccsükön az idényben. Az elkövetkezendő két év meccsei nem hoztak jelentős változást: öldöklő küzdelem, parázs hangulat a nézőtéren és a pályán. 2004 ismét a kosárlabda ünnepét hozta: újabb döntőt játszottunk aktuális ellenfelünkkel. Már 2-0-ra vezettünk összesítésben, a harmadik siker bajnoki címet ért volna, de hat év után kikaptunk hazai pályán /70-81/, játékosaink nem bírták el a terhet. 2005-ben aztán újabb vereség hihetetlen módon: szinte állandósult a 10 pont fölötti vezetésünk, ám jött Monroe és az utolsó másodpercben dobott hármasával nyertek a vendégek /85-86/. 2006-ban már a nyolc között találkoztunk és kiss híján csoda történt: ismét 2-0-s előnyt kovácsoltunk, ám az újabb hazai meccsünkön a 16/!/ kihagyott bűntető miatt is elmaradt a szenzáció, így meg kellett elégednünk a bajnokság végén a nyolcadik hellyel. 2007 márciusában és novemberében is alapszakasz meccsen csapott össze a két rivális - ezúttal már Dzunics Braniszlavval a kispadon - kétszer leckéztettük meg a bajnokot: /78-72 ill. 80-72/. 2008 március 8-án újabb óriási meccset játszottunk. Matija Ceskovic (23/6) és Mike Kinsella (33/12) parádézott, ráadásul az első félidőben Vojvoda és Heindlein is társult hozzájuk, így már 15 pontra hízott az előnyünk.

Második félidőben sajnos Ceskovic megsérült, Heindleint pedig kipontozták a 38. percben,a finoman fogalmazva is elfogultan ténykedő játékvezetők ellen pedig már folyamatosan tűntetett a közönség. Sajnos kikaptunk /93-99/, de a vesztest is zúgó vastaps búcsúztatta. Legutóbbi meccsünkön pedig 2009 január 7-én roppant jól játszó csapatunk /Orosz (21) Welton (27/12) Hoffmann (18/6)/ 89-82-es győzelmet aratott. Egyben megpecsételte a Paks vezetőedzője, Sabáli Balázs sorsát is: őt menesztették, Dzunics Braniszlav pedig nem sokkal később Paksra szerződött.

Ebben a párosításban kosárarányunk 1588-1491, 14-5 győzelem vereség mutató mellett.

Pamuki Gábor

(kaposkosar.hu)

Vissza az előző oldalra

Weboldalunk a használat elősegítése és a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket, "cookie"-kat használ.
A böngészés folytatásával jóváhagyja a sütik használatát. Bővebb információ

Bezárás