A somogyi megyeszékhelyen, a Teleki utcai emléktáblánál a Kaposvári Egyetem rektora, Szávai Ferenc mondott emlékező és emlékeztető beszédet.

Ezt követően a professzor, Szita Károly, Kaposvár polgármestere, Gelencsér Attila, országgyűlési képviselő, Jakó Gergely, a Somogy Megyei Közgyűlési elnöke közösen koszorúzták meg az emléktáblát. Ezután a pártok, a civil szervezetek és az ünnepségen résztvevő magánemberek is főhajtással, illetve virággal, koszorúkkal rótták le kegyeletüket a kommunizmus áldozatainak emléke előtt.

A kaposvári önkormányzat megemlékezésen közreműködött a Füred Rock Szín Kör és a Táncsics Mihály Gimnázium Kórusa is.

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából az alábbiakban Dr. Neszményi Zsolt kormánymegbízott gondolatai olvashatók:

„Soha többé nem tűrjük el, hogy ilyen történhessen velünk”

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartjuk „A kommunizmus áldozatainak emléknapját”. 1947-ben e napon a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, aki nyolc évet töltött fogságban. Az egész átalakulás a megszállók parancsára ment végbe, felülről, kényszer és hihetetlenül álnok hazugságok segítségével. Jellemző példa, hogy az ország legnagyobb pártjának vezetőjét, a nemzetgyűlés mentelmi jogot élvező tagját az oroszok elrabolták és csak közel egy évtizeddel később engedték haza egy rabtáborból. A mentelmi jogától megfosztott képviselő nyolc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Kovács Béla 1959-ben, 51 évesen halt meg.

Letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, amely a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát jellemezte. Sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.

E napon arra emlékezünk, hogy hazánkban a szocializmust nem egyszerűen erőszak és a bürokrata apparátus segítségével kezdték építeni, hanem jórészt idegen erőszakkal, idegen mintára szervezett apparátussal, a hiányzó belső erőket kezdettől fogva külső erőkkel pótolva. A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik, Kelet-Európában a számuk eléri az egymilliót. Jóval többre tehető ugyanakkor azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. Ezen a napon emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt emberekre, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött nemzettársainkra, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon emlékezünk mindazokra, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott.

Ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk, amikor egy letűnt rendszer bűneit elevenítjük fel, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett. Ez alkalomból arra hívom fel Önöket, hogy közösen hajtsunk fejet és tisztelegjünk a kommunizmus áldozatai előtt. Emlékezünk, de soha nem felejtünk.

Címkék: kommnunizmus, áldozat, emlék, politika