Tisztelt Somogyi Polgárok!
55 éve, hogy Magyarország meggátolhatatlan erővel fejezte ki a Szabadság iránti örök olthatatlanságát, a Szabadságba vetett hitét és a Szabadság iránti vágyát. 55 éve annak, hogy1956 októberében a csend falai leomlottak, és mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy a Becsület él és tenni kész, és ereje erősebb, mint a félelemből épült falaknak. A Becsület megmutatta képtelen a belenyugvásra, képtelen a tehetetlenségre, alapeleme a változtatni akarás, a cselekvés. 1956-ban a magyar emberek nemcsak egy diktatúra ellen lázadtak fel, hanem a hazugság és a félelem ellen is. Mert ez becsületbeli ügy volt. Nem egy, nem tíz, nem száz emberé, hanem millióké, a magyar embereké, Magyarországé. Becsületbeli ügy volt, amelyért semmilyen áldozat nem volt elég nagy, amelynek akkor golyózápor és akasztófa, ma és mindörökké egy becsületében megmentett nemzet tisztelete és soha el nem múló emlékezete a jutalma.
Így történt, még ha ebben az ügyben nem is osztozott mindenki. Még ha voltak és még ma is vannak köztünk is olyanok, akik ezrek sírja fölött is képtelenek a bocsánatkérésre. Még ha voltak és még ma is vannak köztünk is olyanok, akik akkori aljas helytállásukért szégyenteljes kiváltságot élveznek.
1956 kristálytiszta bizonyítéka annak, hogy csak akiben él a becsület, az lehet szabad. Sem hatalom, sem erőszak, sem brutalitás, sem íróasztalnál elkövetett hazaárulás, sem magabiztos nemzetmeglopás nem képes túlélni a nemzet becsületének ítéletét.
Amíg bennünk van az 56-osok becsülete, addig nincs válságos helyzet, amelyben tehetetlennek és erőtlennek érezzük magunkat, ezért emlékezzünk a hősökre! Mindez nem ér semmit, ha nem tanulunk, és amit megtanultunk azt nem tesszük a hétköznapok részévé.
Ehhez kívánok Önöknek sok sikert és jó egészséget!
Kaposvár, 2011. október 23.
Tisztelettel:
Juhász Tibor