Kaposvár polgármestere a város napján tartott ünnepi közgyűlésen tartott beszédében felidézte Esterházy Pál nádort, aki a Kaposvárt ért tűzvészek után, 1712-ben letelepedési engedélyt adott e területre, illetve annak a kilenc családnak az emlékét, akik révén főnixmadárként éledt újjá a porig égett város. 

Ők pontosan tudták: az ember lakhelyet választhat, otthont viszont nem. Hitük és kitartásuk szorgalommal és kemény munkával párosult, így lett már 1749-re Kaposvár Somogyország székvárosa.

A gyarapodó város lélekszáma a kiegyezés évében elérte a hatezer főt, majd Kaposvár ezt követően megkapta Ferenc József császártól a rendezett tanácsú városi rangot, végképp elnyerve ezzel az önrendelkezés jogát.

A dualizmus évtizedei pedig elhozták a városiasodás, a gazdasági fejlődés és a tisztes polgári lét lehetőségét. Köztük olyan vezetőkkel, mint Németh István, akinek másfél évtizedes munkáját csak a nagy világégés volt képes megállítani. A törekvéseket azonban volt, aki folytattassa, többek között Kaposváry Vétek György.

Szita Károly szerint az elődök nagyszerűsége abban is rejlett, hogy tudták: Kaposvár csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában, ezért nem elégedtek meg a félmunkával, a számukra kitalált jövővel, a puszta létezés sekélyes örömeivel, az élet-halál kérdésében az életet választották és ez a feladat most is.

Történjék bármi, mi mindig az élet, és a közösségi élet mellett fogunk dönteni!  
Tudjuk jól, közös sorsunkat csak erős közösséggel alakíthatjuk olyanná, amilyenné szeretnénk, s városunk csak akkor lehet sikeres, ha abba az irányban halad, amit együtt határoztunk el.

A közeljövő feladatairól szólva úgy fogalmazott: a kaposváriak a hegycsúcsra tartanak, s nem érik be azzal, amit elértek, hanem közösen dolgoznak azon, hogy Kaposvár az ország tíz legfejlettebb városa közé kerüljön, hogy zöld, egészséges, természeti kincseit és szépségeit megőrző várossá legyen egészségesebb és hosszabb ideig élő emberekkel.

Címkék: közgyűlés, város napja, ünnep, kultúra, Kaposvár