A mai értelemben vett, keresztény karácsonyt a IV. század óta ünnepeljük, melynek része a karácsonyi böjt, ami december 24-e éjfélig tart.
Ezt a szigorú böjtöt – amely kizárólag zöldségek, gyümölcsök és tésztafélék fogyasztását engedélyezte – VI. Pál pápa 1966-ban enyhítette. Ezért mára a szentestei vacsora is tartalmaz húst, ami jellemzően nem más, mint hal.
Na de miért pont hal? Ennek egyik magyarázata, hogy amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal lett egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma. A hal a kereszténység egyik legfontosabb motívuma a kereszt mellett, mivel nemcsak a feltámadt Krisztusban való hitet jelképezi, hanem mindazokat, akik követik Krisztust.
A keresztény szokások mellett a néphagyományban is megtalálható a karácsonyi halevés magyarázata. A folklore szerint a gyorsmozgású hal az új esztendőben hasonló haladásra serkenti az ünnepi asztalt körülülő családot, emellett a halpikkelyek bőséget ígérnek a ház népének a következő évre. Hasonló jelentése van az újévkor fogyasztott babnak, borsónak, lencsének és máknak is.
A karácsonyi halevés szokása az európai keresztény országban is elterjedt. Nálunk és a lengyeleknél a karácsonyi halleves a sláger. Oroszországban a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta, a blini, a németeknél a pirítóssal tálalt kaviár, a svédeknél a lutfisk nem hiányozhat az ünnepi asztalról.
Címkék: Kereszténység, halászlé, hagyomány, Jézus, hal, kultúra