- Hamarosan ismét anyai örömök elé nézel. Most is játszol még?
- Januárig játszottam a Bethlen című darabot, az Új színházban. Decemberig pedig a 11 percet. Ezeket a szerepeket most már leadtam. De még a Csigalétrát játszom. Az egy gyerekdarab. Meg koncertezem a Csigalétra koncert változatával.
- Kaposváron is 8. hónapig játszottál.
- Ott jól el tudtam bújni. Mohácsi akkor csinálta az 56-is darabot, és átírták a szerepemet. Meg lehetett oldani, hogy nagy hassal legyek a színpadon. A 8. hónapban adtam le ezt a szerepet.
- Úgy tudom természetgyógyász férjed szeme most is rajtatok van.
- Persze. Én nem teherként élem meg a terhességet, nem is hívom terhességnek, hanem más állapotnak, áldott állapotnak. Nyilván ezért is tudtam a 8. hónapban lent dolgozni Kaposváron az első babával. Nyilván ezért nincsenek is problémáim, nem is voltak. Se hányinger, se ödémásodás, se súlyfelesleg gondok, se terhességi csíkok a bőrön. Soha sem aggódtam. A párom természetes módszerekkel, étrenddel mindenben segített. Az első babánál is bevált, a másodiknál is jól működik. A módszert azóta sokan átvették.
- Már azt is tudjátok, hogy kislányotok születik. A kisfiú mellé.
- Igen. Attila 4 éves. Anna pedig május végén, június elején érkezik.
- A nevet is különleges módon választottátok.
- Én nagyon szeretem, hogy alliteráló nevünk van tehát a párom Attl Attila, én Gubás Gabi vagyok. Én ezt nagyon megszerettem, hogy így adódott és az első babánál, Attilánál is érthető volt, hogy a kisfiúnál, az apja után marad az alliteráló név. Amikor kiderült, hogy most kislány lesz, akkor jöttek az „A” betűs nevek és végül maradt az Anna.
- A pocakodra nemrégiben egy különleges festmény is került.
- Divatos dolognak számít. Hallottam, hogy a testfestést, a pocakfestést szeretik az állapotos kismamák. Nálunk ez úgy történt, hogy már Attilánál is csináltam rúzzsal egy kis nevető fejet a hasamra. Le vagyok fényképezve magunknak itthonra. Amikor felkértek, hogy van ez a lehetőség és csinálnának ebből egy nagyot, én nagyon örültem. A maszkmester egy Kámeát festett a hasamra. A vászon ezúttal én voltam, így készült a háromdimenziós női portré.
- Most a fiam szokta festegetni a hasamat. Nagyon szeret rajzolni, főleg számokat. Kap egy ceruzát, bőrre való festéket, aztán indul a testfestés. Apukája mindig megörökíti.
- Hivatalosan 5 évet töltöttél a kaposvári színházban.
- Nagyon szívesen emlékszem erre az időszakra. Bár Attila születése miatt nem voltam 5 évig színpadon. Nagyon jó élmény volt ott lenni, azért is vállaltam. Szerettem az ottani rendezőkkel, kollégákkal dolgozni. Ismert csapatba mentem. Jó volt velük együtt. Élveztem. A Paravarietében például egy 75 éves öregasszonyt tudtam ott eljátszani. Vagy legutóbb a Naphosszat a fákon. Az volt a csúcs. Be kell látni, hogy amikor megszületett Attila nagy áldozat volt a család részéről. Amikor Kaposváron próbáltunk, akkor leköltöztünk a gyerekkel és be kellett látnom, hogy hosszútávon ezt nem lehet csinálni.
- Mikor térsz vissza a szerepeidhez?
- Szeptemberben, októberben. Új szerepet azonban egyelőre nem vállalok. A próbák nem férnek össze az anyasággal. A régi már bejáratott szerepeimbe térek vissza. Kisfiam, Attila pici korban végig érezte a biztonságot mellettem, aztán óvodás korára már könnyebben engedett el. Annánál is végig kell ezt csinálnom.
- Ha hívnak, jössz Kaposvárra?
- Jövőre még biztos hogy nem. A jövő az arról szól, hogy a gyermekemmel legyek. Meglátjuk, mit hoz a későbbi jövő. Térjünk vissza akkor rá.