Sándor Zsolt már több napja figyelte a harcsák mozgását, ami napról napra intenzívebbnek mutatkozott. Mígnem Május 23-án délután a megszokott helyeket végigjárva a legmegfelelőbb helyen megállt. - A horgomat felcsalizva vártam a kapást. Szél se rezzentette a leveleket, minden porcikámmal az úszóra koncentráltam - mesélte a pecás.
- A várva vár kapás 10-15 perc múlva érkezett, s elkezdődőt az életre- halálra szóló küzdelem hal és ember között. Éreztem, hogy ravasz harcsával van dolgom. Az akadóba húzta a szerelékemet, de sikerült tartani a halat s 20 perc fárasztás után akár ki is foghattam volna, de nem ez történt. A megfeszült damil megadta magát s az akadóba elpattant. Az én idegeim is elpattantak ekkor. Éreztem nem kistestű harcsával volt dolgom. Távolabb a parttól olyan 20 méterre megláttam az úszómat a víz felszínén. Az érzelmek hullámvasútján ültem, egyszer fent egyszer lent. Egy régi magyar film jutott eszembe, mely a Kis-Balatonon játszódott, Matula bácsi szavaival élve: ,,100 méter zsinór nem tűnhet el csak úgy - foglalta össze történetét Zsolt a deseda.hu-n.
Az események sorozata azonban ezzel nem ért véget. Mobilján ugyanis segítséget hívott.
- Kovács Gábor és Németh Róbert személyében meg is érkezett. Vázoltam a tényeket a vízreszállás után, mivel még késő délután volt, tisztán láttuk az úszót a vízen lebegni. Elkaptam s az elszakadt végét az orsón lévő damilhoz kötöttem. Így folytattam a fárasztás 1 órán át. Mikor a hal már kellően kifáradt csónakunkkal egy laposabb partszakaszhoz eveztünk. S itt a parton mérlegeltük a halat, mely kicsivel több, mint 50 kg és 177 cm volt - foglalta össze a pecás.
A halat természetesen visszaengedték a tóba, hogy másnak is legyen esélye kifogni a kapitális példányt.
Címkék: ponty, hal, deseda, kis szines