Számos ország elkészítette már vízgazdálkodási stratégiáját, amely a felmelegedéssel egyre szükségesebbé válik, Magyarország azonban még nem – mutatott rá Quo vadis hazai vízgazdálkodás című előadásában Somlyódy László akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára. Az Európai Unió ugyan készített a vizek védelméről egy keretirányelvet, amelynek értelmében 2015-ig kellene megvalósítani a szükséges intézkedéseket, ennek elodázására azonban akár 2027-ig is lehetőséget kaphatnak az Unió tagjai, amellyel sok állam, köztük Magyarország is valószínűleg élni fog – mutatott rá a szakember, aki előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy merre halad a hazai vízgazdálkodás és merre kellene fejlődnie. Mint elmondta, ezzel kapcsolatban egy általa vezetett kutatócsoport tavaly több mint száz teendőt gyűjtött össze. A lista A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései című kötetben olvasható.
A kutató szerint a legfontosabb feladatok egyike területi szinten a vízmegtartás, természetes tározási helyek kijelölése. Kifogásolta, hogy a települések elhanyagolják a vízközművek esetében a vagyongazdálkodást. Példaként említette a csepeli víztisztítót, amely 500 millió eurós költséggel épült meg, a vízdíjba azonban a politikusok nem illesztették be a közmű amortizációjának költségét. Hozzátette: csapadékvíz-gazdálkodás Magyarországon gyakorlatilag nem létezik, hiszen nem tartozik sem az állami, sem a települési feladatok közé.
A szakember problémának nevezte még a Duna és a Tisza szabályozásának hiányosságait, a Békés megyei víz arzéntartalmát, a Duna-Tisza-közének kiszáradását, valamint azt, hogy a rendelkezésre álló vízkészleteknek csak mindegy 20 százaléka megfelelő. Az erősségek között azonban kiemelte a Balaton kiváló vízminőségét, valamint azt, hogy szinte az egész országban kiépült az ivóvízellátás.
Mint elmondta, Magyarország területének körülbelül 40 százalékát veszélyeztetik az árvizek, az aszály pedig még ennél is nagyobb részen jelent fenyegetést. Az állam évente átlagosan 25 milliárd forintot fordít árvízkárokra, ugyanekkora összeget visz el az aszály, a belvíz pedig további 5-8 milliárd forintot, így a hosszú távú gondolkodás közvetlen megtakarítást is hozhat. A gondokat súlyosbítja, hogy a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó, értékében ugyan nehezen becsülhető, de nagyjából 14 ezer milliárd forintot érő földalatti infrastruktúra elöregedőben van, amelynek leggyakoribb jele a csőtörés.
Nem elhanyagolható, hogy a Föld egyik legzártabb medencéjében fekvő Magyarország vízkészletének 94 százaléka külföldről jön az országba, de az sem, hogy az Európában leggazdagabb vízkészlettel rendelkező országban gyakran okoz problémát a vízhiány. Somlyódy László rámutatott: a felmelegedés hatására jelentősen csökkenhet a rendelkezésre álló víz mennyisége, az Alföldön akár a felére is.
A vízgazdálkodásnak azonban – szavai szerint – nem tett jót az intézmények folyamatos átalakítása, de az sem, hogy a legjelentősebb beruházásokat rendre nem sikerül időben megvalósítani. (Forrás: MTA)
Címkék: kis szines