- Számos faj költözik délebbre a hideg évszakban, de éppen elég madár marad itt, amelyeknek nagy könnyebségének az életet is jelentheti az emberek gondoskodása. Kis barátaink könnyen megszokják a figyelmességet és egy idő után már számítanak az etetőhelyek táplálékára, és évente akár messziről is visszatérnek az általuk ismert, bevált stabil etetők közelébe telelni. Ilyen helyek esetében ha váratlanul abbamarad az eleség pótlása, számos madarat hozhatunk nehéz helyzetbe - mondta Darázsi Zsolt a Magyar Madártani Intézet munkatársa.
A kis testtömegű madarak számára a nagy hidekeben a túlélés gyakran arról szól, hogy egyáltalán át tudják vészelni az éjszakát. Ha másnap nem jutnak elegendő táplálékhoz, például mert elfelejtettük feltölteni az etetőt, könnyen elpusztulhatnak. Tehát ha valaki úgy dönt, hogy eteti a szabadon élő szárnyasokat, azt rendszeres elfoglaltságként tegye, ne csak amikor éppen eszébe jut!
Az is lényeges természetesen, hogy mivel kínáljuk meg a ránk számító állatokat. Egyértelműen a legfontosabb és legkönnyebben beszerezhető téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete napraforgó. A szotyiba lehet és érdemes apró szemű magvakat, kölest, muhart, némi tökmagot keverni, bár a legegyszerűbb megoldás mindenképpen az, ha állatkereskedésekben, szakáruházakban kapható pinty, vagy hullámos-, esetleg nimfapapagáj számára készített magkeveréket vásárolunk.Az olajos magvakhoz hasonlóan lényeges téli etetőanyag az állati zsiradék, a kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó, vagy akár sajtot is kitehünk, minden bizonnyal arra is lesz hamar vevő.
Egy dologban mindenképpen legyünk következetesek. Aki belevág a madarat etetni a tél elején, az ne hagyja abba tavaszig!