Iskolapszichológusként dolgozva gyakran találkoztam olyan gyerekekkel, akik bizonyos helyzetekre túlérzékenyen reagálnak. A 11 éves kisfiú, aki a többiek heccelésére rendre sírva fakad, vagy a kislány, akit a legapróbb tanári kritika, vagy témazáró, ami nem ötös lett, mélyen elkeserít.

(Itt rendszeresen, akár napi szinten előforduló eseményekre gondoljunk, ne egy-egy esetre.) Előfordulhat, hogy a gyerek természetéből adódik az érzékenysége, de könnyen lehet, hogy máshol, mégpedig a szülőknél keresendő az ilyen viselkedés oka.

Vajon meddig természetes egy szülő féltése, és mi az a pont, amikor ez túlzóvá válik? Szakemberek ezt úgy írták le, hogy túlféltés minden olyan cselekedet, amely nincs összhangban a gyerek éppen aktuális fejlődési szakaszával. Rögtön hozok példákat is.

Előtte azonban a hasonlat, amit rendszeresen említek szülőknek, mert nagyon érzékletes. Képzeljük el, hogy kisgyermekünkkel a zebra előtt állunk. Körbenéztünk, de mielőtt lelépnénk a zebrára, ott terem egy autó, ami majdnem elsodor minket és a gyereket is. A kisgyermek első reakciója ilyenkor nem az ijedtség, hanem az, hogy a szülőre néz, és próbálja leolvasni az arcáról, hogy most meg kell ijedni vagy nem. Így tanulják a gyerekek az első szociális szabályokat arról, hogy milyen helyzetben hogyan kell viselkedni.

Az a szülő, aki a gyereke minden lépését óvja, esetleg már totyogó korától a leggyakoribb szava a gyerek felé a „Vigyázz!”, azt üzeni a gyereknek, hogy a világ félelmetes. Az a szülő, aki a nem 100%-os dolgozatok után reklamál a tanító néninél, nemcsak aláássa a tanító néni tekintélyét, de közvetve azt is üzeni a gyereknek, hogy mindig mindent 100%-on kell teljesítenie.

Van egy külön fogalom arra a szülőre, aki ezt akár egészen gyereke felnőttkoráig csinálja. Ő a helikopterszülő. Biztosan láttunk már olyan szülőt, aki a gyereke helyett megírja az egyetemi házidolgozatot, vagy ő böngészi az álláshirdetéseket, beajánlja őt ide-oda, mikor állást keres.
Szülői részről a túlféltésnek persze lehetnek komoly okai. Elképzelhető születéskori nehézség vagy kisgyerekkori betegség a háttérben, vagy valamilyen megbomlott családi egyensúly miatt az anyai/apai szerep túlhangsúlyossága is. Gyakran előfordul a túlféltés elvált anyáknál, akik így próbálják a „szerencsétlen” gyerek helyzetét javítani, minél több figyelmet adni neki. Elképzelhető a szülő saját gyerekkori élményei miatt is. Lehet, hogy az ő szülei elhanyagolók voltak, és ő azért vált túlféltővé, hogy megtörje ezt a mintát, vagy akár fordítva, és a túlféltéssel követi a saját szülei mintáját.

Akárhogy is, a kérdésen érdemes dolgozni, mert a szülői túlféltés komoly károkat okozhat. A dolgozatos példából kiindulva, akár állandó megfelelni akarást eredményezhet a gyereknél, vagy a szociális készségek hiányosságát amiatt, hogy a szülő majd úgyis átvesz bizonyos szerepeket, feladatokat. És itt fiatal felnőtteknél akár a családalapítás késleltetésére vagy akár elmaradására is lehet gondolni.

Jó esetben azonban egy nem túlféltő szülőtárs tudja korrigálni a túlféltést, illetve kamaszkorban komoly konfliktusok, és megfelelő kortárs kapcsolatok segítségével megtörténhet a leválás a túlféltő szülőről. Amennyiben ez a feladat a szülőnek nehézséget okoz, érdemes lehet szakember segítségét kérni.

A szerzőről

Heim Judit vagyok. 2012-ben, Budapesten kezdtem pszichológusként dolgozni. Négy évig voltam főállásban iskolapszichológus, ahol 7 és 18 év között mindenféle korú, és problémájú gyerekkel, illetve az ő szüleikkel foglalkoztam. Mellette, magánrendelésben inkább felnőttekkel dolgoztam. Fontosnak tartom a személyes fejlődést, így magam is jártam egyéni és csoportos önismeretre, illetve szakmailag is folyamatosan képzem magam. Meghatározónak tartom a családterápiás képzésemet, melynek szemléletét az egyéni konzultációk során is alkalmazom. Kaposvári magánrendelésemen szeretettel várom a hozzám fordulókat.

További részletek: www.heimjudit.hu

Címkék: félt, viselkedés, szülő, iskola, egészségügyi anyagok