Dunaföldváron született 1937-ben, a Kaposvári Kinizsi vezetősége a paksi csapatban figyelt föl a fiatal tehetségre. Az ötvenes évek végén így aztán Kaposváron védett, majd Tatabányára került. Grosics Gyula mellett ritkán kaphatott bizonyítási lehetőséget. Az igazi otthonát Pécsett találta meg. A Dózsa legendás kapusává vált, csaknem háromszáz NB I-es mérkőzésen állt a kapuban. Mégis egy kupamérkőzésére emlékszik mindenki.
Mindenki, aki 1971-ben látta a Newcastle United pécsi vendégszereplését. A hazai mérkőzésen 2-0-ra nyertek az angolok, és magabiztosan készültek a visszavágóra. A magyarok azonban a rendes játékidőben kiegyenlítették a hátrányt. A hosszabbítás sem hozta meg a döntést: tizenegyesek következtek. A magyar szurkolók fellélegeztek. Tudták: olyan nem fordulhat elő, hogy Rapp Imre, a pécsiek legendás kapusa ne hárítson egyetlen tizenegyest sem. Lehet, hogy az angolok sejtettek valamit, mert izgalmukban az elsőt kapufára rúgták. Aztán Rapp hárította a másodikat. No és a harmadikat is. Mint annyiszor, ezen a mérkőzésen is társai válláról integethetett a közönségnek.
Pályáját, közel a negyvenedik évéhez, a Kaposvári Rákóczi csapatában fejezte be. Hegedűs Péter súlyos sérülése után tapasztalt kapus nélkül maradt a Rákóczi. Mindenki Rapp Imrére gondolt, hogy csak ő pótolhatja. És Rapp Imre jött, és biztos pontja lett a csapatnak. Akik egyszer is látták védeni, soha nem feledhetik. Minden mérkőzésen volt legalább egy védése, egy mozdulata, amelyet csak ő tudott véghez vinni - méltatja a 78. évében elhunyt kapust a rakoczifc.hu.
Címkék: Rapp Imre, Pécs, Kaposvári Rákóczi, sport