Albert Ferenc: 1956. november 4-e című verse jól példázza a 70 évvel ezelőtti tragédiát. A hősies küzedelem vérbe fojtásának szomorú évfordulóján a Berzsenyi parkban is fellobbantak az emlékezés lángjai. A "Szabadság angyala" szobránál Borhi Zsombor alpolgármester mondott beszédet.

Október 23-a még az optimizmusról szólt. Az összefogásról, sőt az összekapaszkodásról. Arról, hogy bátran és egyesült erővel vissza tudjuk szerezni a társadalom szabadságát, azaz a gondolatokét, a szavakét és a tettekét, valamint az ország szabadságát, azaz a nemzeti függetlenséget. Október 23-a tehát a magyar nemzeté volt, november 4-e viszont újra a elnyomó hatalomé.

November 4-én a Kaposvárra bevonuló szovjet páncélosszázad tagjainak három fiatal nemzetőr és három járókelő esett áldozatul.

November 4-e a magyar történelem egyik legsötétebb napja. Abba a sorba illeszkedik, amelyet olyan helynevek jelöltek ki a naptárban, mint Mohács, Világos, Arad és Trianon. A dicsőséges mellett a gyalázatos jelzőt is kiérdemlő szovjet hadsereg nemcsak a néhány ezer igen bátor magyar ember által elszántan védelmezett ellenállási gócpontokat számolta fel a következő napokban, hanem egy egész ország reményeit is megsemmisítette.

Címkék: évforduló, forradalom, szabadságharc, 1956, hős, áldozat, kultúra