A Kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskola magyar szakos tanára, Rozsos Gábor vetette fel, hogy az írónő születésének 100. évfordulójára készüljön el a mészkő tábla, amelyet egykori lakóhelyén, a Rippl-Rónai utca. 21. szám alatti épületen áll majd.

Fésűs Éva 1926. május 14-én született Cegléden. Gyermekkorát 1929-től Kiskunhalason töltötte és tanulmányait is itt kezdte meg, amit 1939-től Vácon folytatott. Férjével Temesi Lajossal házasságkövetésüket követően, 1950-től Kaposváron élt, házasságukból négy gyermek született.

Tízéves korától rendszeresen írt verseket. Meseírói munkássága a Gyermekrádiónál rádiójátékokkal kezdődött, a rádiónak beküldött Mackó Bandi verses mesével, mellyel több mint húsz éven át tartó közös munka vette kezdetét. 1958-tól a Magyar Rádió Gyermekosztályának állandó külsős munkatársa volt.

A Magyar Televíziónak 1969-től dolgozott. Több száz műsora és huszonnyolc mesejátéka került adásba, amelyekből később meseregények születtek. A mesék mellett egész életét végig kísérték versei.

Írásai eleinte a Dörmögő Dömötör című gyermekújságban jelentek meg, nyugdíjazását követően kezdte írásait mesekönyvekké átdolgozni. Több műve színpadra is került, mint például A csodálatos nyúlcipő, A palacsintás király, A kíváncsi királykisasszony, vagy az Ajnácska, de több kiadást is megért a Minibocs, az Ezüsthegedű és Tapsikáné fülönfüggője is.

A rádiós és televíziós munkák mellett 24 mesekönyve jelent meg, legutóbb műve A furfangos nyuszi 2016-ban. Ugyanebben az évben publikálta felnőtteknek szóló verseskötetét Csepp víz címmel.

Több évtizedes munkásságát számos elismeréssel és kitüntetéssel ismerték el. Többek között nívódíjjal jutalmazta a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, 1989-ben megkapta Somogy Megye Művészeti díját, 2001-ben a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) Magyarországi Egyesületének életműdíjával tüntették ki, 2004-ben Kaposvár díszpolgára lett. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2008-ban a Somogyi PRÍMA Díjat, 2014-ben a Stephanus-díjat. 2017-ben Kossuth-díjat kapott az örök érvényű emberi értékeket közvetítő meséi, televíziós és rádiós gyermekműsorai elismeréseként.

2019-ben hunyt el, nevét azóta a Kaposvári Fésűs Éva Központi Óvoda őrzi.

A város közgyűlése döntött arról is, hogy családja kezdeményezésére emléktáblát állít Szabados János Munkácsy-díjas festőművésznek a Kossuth tér 4. szám alatti épület homlokzatán, ahol a képzőművész gyermekéveit töltötte.

Szabados János 1937-ben Kaposváron született, ahol hosszú és gazdag művészi pályáját is töltötte. Elsőszülöttként nagy családban nevelkedett öt testvérével együtt. Vonzódása a festőművészethez a családból ered, édesapja jó rajzkészséggel rendelkező címfestő volt. A címfestő műhelyben fogott először ecsetet, ahol az ifjú belekóstolhatott a festőmesterség alapjait jelentő munkákba. Középiskolai évei alatt kaposvári pályatársaihoz hasonlóan a Balázs János szakkörben kezdte meg művészeti tanulmányait.

A Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakát 1957-ben kezdte meg. Mihálz Pál és Z. Gács György mesterei mellett vált képzőművésszé, akik hatással voltak életszemléletére, művészetére, melyet a konstruktívan nagyvonalú formaadás és a letisztult, érzékeny színvilág határozott meg.

Tanulmányai végeztével 1962-ben haza költözött, Somogy nem csak a szülőhelyet jelentette számára, hanem tudatos választásként a működésének színterét a főiskola elvégzése után. Itt kezdett önállóan dolgozni, 1962-től állította ki képeit. 1963-ban vette feleségül Weeber Klára szobrászt, akivel két gyermekünk született. Gyermekeik hasonló pályát választottak a Magyar Iparművészeti Egyetem elvégzését követően.

Szabados János neve összeforrt a szülőföld vidékével és Kaposvárral. Korai rajzai, vízfestményei a táj, a somogyi dombság változatosságát, a Kecel- és a Róma-hegy Rippl-Rónai révén ismertté vált arcát jelenítették meg. Táblakép-festészettel, grafikával, muráliákkal foglalkozott. Tanulmányait követően számos európai országban járt tanulmányúton, és több hazai és külföldi művésztelep munkájában is részt vett. Tagja volt a Művészeti Alapnak és a Képzőművészeti Szövetségnek, 1973-tól 1989-ig a fonyódi Alkotóházat vezette. Munkái gyakran szerepeltek felesége alkotásaival közös tárlaton.

1967-1970 között Derkovits-ösztöndíjat kapott, munkásságát, művészetét számos díjjal ismerték el, többek között Medgyessy-plakettel, Vaszary-díjjal, Rippl-Rónai-díjjal, Munkácsy-díjjal, Somogy megye művészeti díjjal jutalmazták.

Műveit közgyűjtemények és magánygyűjtők őrzik, főbb alkotásai közé tartozik a Kertészeti Egyetem és a nagyatádi kórház mozaikja.

Szabados János festőművész 2021. augusztus 28-án hunyt el. 

Címkék: Szabados János, Fésűs Éva, emléktábla, kultúra