"Nagy idők tanúja távozott vele. Olyan ember, aki látta felnőni a Kaposvár nevű kisvárost, és hathatósan segítette abban, hogy valódi megyeszékhellyé erősödjék" - írta közösségi oldalán Szita Károly polgármester.
Kaposvár város részéről dr. Csillag Gábor jegyző, dr. Kéki Zoltán címzetes főjegyző és a család részéről dr. Kővári Tünde helyeztek el koszorút Siposs Géza emléktáblájánál január 27-én, ezzel is emlékezve az egykori kiváló főjegyzőről. A koszorúzáson részt vett Kárpáti Tímea alpolgármester és Borhi Zsombor alpolgármester, és Siposs Géza ükunokái is.
A kaposvári városháza falánál, a tornyos Kossuth téri épület bejárata mellett 2013. március 18-án avatták fel Siposs Géza egykori városi főjegyző emléktábláját. Az idő pusztító hatalmát mi sem mutatja jobban, mint hogy a jeles köztisztviselőnek, aki az avatóünnepség előtt 147 évvel és egy nappal született, jóformán a nevét is alig ismerik már a megyeszékhelyen.
Pedig Siposs Géza három és fél évtizeden át tartozott a városvezetés meghatározó személyiségei közé, aki a várossá fejlődés talán legpörgősebb időszakában lerakta a modern kori helyi közigazgatás alapjait. Maga is az ekkor keletkezett új városrészben, a hajdani Meggyes-telken nyitott Ezredév utcában lakott. 1924. december végén, azon a városi közgyűlésen, amelyen döntöttek a nyugdíjazásáról, dr. Berger Samu képviselő „a városház eszének” nevezte az elköszönő főjegyzőt. Méltán fogalmazott így.
Az 1866-ban Kaposváron született Siposs Géza húszéves korában állt a város szolgálatába, s négy év múlva, 1890-ben már a főjegyzői székbe ültette a közbizalom. (1885-ben érettségizett Csurgón, és 1889-ben tette le a jegyzői vizsgát.) A kalandos sorsú Németh Ignác polgármestersége alatt került ebbe a felelős tisztségbe, de igazán a városfejlesztőnek nevezett Németh István, majd utóda, a tragikusan rövid életű dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester hivatali időszakában bontakoztatta ki képességeit. Igen tehetséges ember volt, kiváló szervező, és valódi szakértője a közigazgatásnak, 1896-tól már helyettes polgármester is. Bereczk Sándor főmérnökkel együtt ő volt az, aki a folytonosságot képviselte a Kaposvárt irányító férfiak között. Szinte minden jelentős intézmény megteremtésében vagy Kaposvárra telepítésében részt vett, s a legkülönfélébb társadalmi akciókat és emberbaráti kezdeményezéseket támogatta.
Tudása és hamar megszerzett tekintélye miatt rendszeresen kapott egyszerre fontos és reprezentatív megbízatásokat. 1896. június 14-én, amikor Kaposváron is megünnepelték a honfoglalás ezredik évfordulóját, Siposs Géza főjegyző tartott felolvasást a város fejlődéséről a képviselő-testület díszgyűlésén. Hasonló – a városi székház építéstörténetét is magában foglaló – történelmi előadást hallhattak tőle a megjelentek 1904 tavaszán, amikor felavatták az új városházát. (Az építkezés lényegi része 1903-ban befejeződött, a díszterem asztalosmunkáival decemberben végeztek. Kaposvár függetlenségi hagyományaihoz szépen illeszkedett, hogy a városháza felavatására a legközelebbi március 15-én került sor.)
Siposs főjegyző persze nem csak helytörténeti visszaemlékezések összeállításával foglalkozott. Különösen az első világháború éveiben szaporodott meg a dolga, amikor a tbc-ben megbetegedett dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármestert hosszabban kellett helyettesítenie, elhunyta után pedig pótolnia is. Ebben a tevékenységben tisztviselőtársával, Kovács Somával osztozott, a hadisegélyekkel kapcsolatos ügyek intézése viszont szinte teljes egészében az ő feladata volt. A háború alatti teljesítményét „emberfölöttinek” nevezték a kortársak; kiemelték, hogy fáradhatatlanul, türelmesen és emberségesen bánt a hozzá forduló kaposváriakkal. „A hadsegélyezés intézése körül bámulatos munkát teljesít állandóan a főjegyző, tíz ember munkáját végzi egymaga. […] Siposs Géza valósággal herkulesi munkát végez, amikor a kaposvári hadsegélyezés ügyét a legnagyobb rendben bonyolítja le.” (Somogyvármegye, 1917. augusztus 18.)
Siposs főjegyzőt, aki évtizedeken át dolgozott a városért „kedvvel, tudással, szorgalommal és különös rátermettséggel”, csak betegsége tudta elvonni az aktív munkától 1924 őszén; a következő év január 1-jével nyugalomba is vonult. Sajnos azonban nem pihenhetett sokáig, hiszen csonkig égette a gyertyát: néhány hét múlva, 1925. január 27-én elhunyt. Általános részvét fogadta halálának hírét; a városi tanács kimondta, hogy Siposs Gézát „érdemdús közéleti munkásságáért, Kaposvárnak tett értékes szolgálataiért” a város halottjának tekinti.
Az 58 évesen elhunyt Siposs Géza főjegyző működéséről elismerően írtak a korabeli kaposvári lapok: „A hosszas gyakorlat és éles elméje folytán a város közügyeiben olyan jártasságra tett szert, hogy senki sem ismerte ki úgy magát a legkomplikáltabb közigazgatási kérdésekben, mint ő” – fogalmazott 1925. január 29-i számában az Új-Somogy című napilap. „Megbecsülhetetlen szolgálatokat tett a városnak, minden erejével és minden időben annak javáért, boldogulásáért, fejlődéséért küzdött, és annyira össze volt forrva a városházával, hogy nélküle alig tudjuk elgondolni. De nemcsak első munkása, de egyik első polgára is volt a városnak, és megnyerő modorával, víg kedélyével, igazi magyaros vendégszeretetével szegénynek, gazdagnak egyaránt szeretett Géza bácsija volt.” (Somogyi Újság, 1925. január 29.)
Címkék: Siposs Géza, főjegyző, elhunyt, város, kultúra, Kaposvár