Ha leírok néhány könyvcímet: „Egy nap a láthatatlan házban”, vagy „Völgy a világ végén”, esetleg „A római konyha”, akkor sokan lesznek, akik mindjárt rájönnek, hogy honnan ismerős ez a név.
Lénárd élete maga is kalandregény, ezért olyan lenyűgözőek az írásai, hiszen többségükben önéletrajzi ihletésűek. Ő ugyanis egyike volt a szakbarbárok koraként is jellemezhető XX. század már-már kihalt emberfajtájának, akit polihisztornak, azaz egyetemes tudásúnak neveznek. Az ő személyében együtt volt a zenész-zenetudós, a nyelvész, az orvos, az ókortudományok kutatója és ismerője, a gasztronómus, a történész, az irodalmár, műfordító, és a több mint tíz nyelven tudó szinkrontolmács, de mindenekelőtt a humanista. Élt nagyvárosokban és a brazíliai őserdőben, nagypolgári szalonokban és maga építette erdőszéli házban, világhírű tudósok-művészek és a botokud indiánok között, de otthon érezte magát TV stúdiókban és kórházakban is.
Lénárd Sándor 1910. március 9-én született, Budapesten, ahol elemi iskoláit magántanulóként végezte, majd középiskolába az1920-21-es tanévben már a nagyhírű bécsi Theresianumba járt. A gimnáziumi években tovább folytatta hét éves korában megkezdett zongoratanulmányait, evezett, úszott, vívott. Ezekben az években naplót vezet, magyar költőket – Petőfit, Heltait – fordított németre, s a Faustot próbálja magyarra átültetni. A hivatalosan regisztrált Alexander helyett Bécsben is mindenkivel Sándornak hívatta magát, és meg is tanította a név helyes kiejtését. Kossuthért lelkesedett.
Sokoldalú tehetségét volt honnan örökölnie: Az apa tíz nyelven jól beszélt, 1911-13-ban jelent meg Buddha életéről és tanairól szóló kétkötetes monográfiája, melynek alapján 1914-ben a Budapesti Tudományegyetemen filozófiai doktorátust szerzett, és akire a fia később mind a nyugati, mind a keleti filozófiában járatos, németül is verselő, bölcs, az optimizmusát soha fel nem adó emberre emlékezett.
1928-ban beiratkozott a Bécsi Egyetemre, az orvoskaron 1936-ig 14 szemesztert hallgatott. Az egyetem levéltára nem őriz dokumentumot arról, hogy orvosi diplomáját megszerezte volna A két háború között sokat utazott, járt Görögországban, Dániában, Angliában és Csehszlovákiában, s megfordult Párizsban és Isztambulban is.
Egyetemi évei alatt is az írogató medikusok társaságát kereste, együtt versgyűjteményt adtak ki, amelyben epigrammákat, valamint néhány Ady és Kisfaludy fordítást közölt.
Lefordította Heltai Néma leventéjét és Zilahy Valamit visz a víz című regényét is.
Római éveiről két regényt is írt (Róma 1938 és Róma 1943), amik „Római történetek” összefoglaló címmel jelentek meg magyarul. 1942-ben egy egyetemi szemináriumon ismerkedett meg későbbi második feleségével, a patinás piemonti nemesi családból származó Andrietta Arborio di Gattinara-val.(Regényeiben és a hozzá írt verseskötetében:Diana). 1946 februárjában megszületett fiuk, akit Bach iránti csodálatuk miatt Giovanni Sebastiano-nak (Johann Sebastian) kereszteltek.
A háború utáni első években Lénárd az amerikai hadseregnek dolgozott. Tolmácsolt és az U.S. Claims Service orvosa volt. A Római Magyar Akadémiában jelképes díjazásért elvállalta, hogy az intézmény orvosa lesz. Itt a kor olyan neves magyar művészeivel ismerkedett meg: Weöres Sándor és Károlyi Amy, Kerényi Károly, Karinthy Ferenc, Szabolcsi Bence, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs vagy Déry Tibor. Ekkor kezdett hivatásszerűen tolmácsolni is. Francia-angol-német-olasz nyelvű kongresszusi tolmácsolást vállalt. 1948 után Nápolyban a Graves Registration Service főantropológusaként amerikai katonák holttestét exhumálta.
Ebben az időben versesköteteket publikált, köztük az Orgelbüchlein kötetet Bach műve nyomán, amiben az orgona regisztereivel kapcsolatos versek vannak, és amit barátja, Amerigo Tot linóleum metszetei díszítenek, de angol nyelvű orvosi cikkei is megjelennek.
Ismerőseinek ösztönzésére
1952-ben Braziliában telepedik le. Felcseri állást vállal Parana államban, egy ólombányában. Baleseti sebész, szülész, gyerekorvos egyszerre. A francia-brazil tulajdonú bánya francia alkalmazottainak gyerekeit is oktatja. Angolt, latint, matematikát és történelmet tanít nekik..
1953-56-ig egy magánklinikán segédorvos, portugál nyelvű ismeretterjesztő egészségügyi folyóiratot indít. 1954-ben egy nemzetközi orvoskongresszuson tolmácsol, keresetéből vette meg a Brazilia déli régiójában levő Dona Emma tartományban levő telket, a völgyet „a világ végén”,.ahol felépíti a „láthatatlan ház”-at. 1956-ban két nevezetes esemény volt Lénárd életében, megjelent a latin nyelvű Micimackó (erről később részletesen), és egy Bachról szóló TV vetélkedő fődíját elnyerve ismertté válik Brazilia-szerte. (Erről is lesz még szó) A nyereményből gyógyszertárat vesz.
Lénárd 1956-ban agyvérzést kap, 1960-ban eladja a patikát és a dona emmai „láthatatlan házba” vonul vissza, ahol a botokud indiánokat és a német telepeseket gyógyítja, elmélkedik, ír, földet művel, orgonál és levelez a világgal. 1959 meghozza a latin Micimackó világsikerét; ennek nyomán Stuttgartban. publikálják Lénárd néhány latin nyelvű költeményét a kortárs latin szerzők antológiájában, majd ugyanott 1963-ban kiadták a Die Kuh auf dem Bast című, magyarul a Völgy a világ végén címmel megjelent munkáját.(1967-ben jelent meg. hazánkban). Szerb Antal özvegyének biztatására Egy nap a láthatatlan házban címmel egy csodálatos, igazi léleküdítő munkában foglalta össze egy napját és gondolatait. Napjainak nagy részét azonban továbbra is gyógyítással, zenéléssel és kertészkedéssel töltötte. Lenyűgözően széles levelezőpartnereinek a köre.1972. április 13-án szívinfarktusban halt meg. Halálhírét a hozzá legközelebb álló öt nyelven tudató, saját kezűleg, előre elkészített és szépen illusztrált értesítőn közölte a világgal. Temetésén Bach H-moll miséje hangzott fel, és Dona Emma egész lakossága jelen volt. Sírja a maga ültette, az elmúlt három évtizedben hatalmassá nőtt fenyők tövében van.
Hogy kerül ide Micimackó? (A nyelvész Lénárd).
Egy adat szerint 1943-ban Rómában valakit Milne Micimackójából (Winnie the Poo) tanított angolra. Amikor Brazíliában a bányatisztviselők gyerekeit oktatta, rájött, hogy ami az angol nyelv tanításánál bevált, jól jöhet a latintanításnál is. Hiszen az angolszász nyelvterületen a gyerekek a Micimackón nőnek fel, szinte betéve tudják, tehát ha a latin szöveget olvassák, már ismerik a fordítást, könnyen tudják a szavakat, a nyelvi fordulatokat behelyettesíteni.
Megírja a latin nyelvű Micimackót Egy nemzetközi patológiai kongresszuson való tolmácsolásért kapott pénzen adja ki 1956-ban 110 példányban és szétküldi az egész világba azoknak, akik a modern korban is a latin nyelv szerelmesei, latinul írnak, publikálnak, leveleznek. Ezek többnyire nyelvészek, és az ókortudomány művelői, szerelmesei. Sok hívet szerez ezzel, többek között Robert Graves barátságát (Én, Claudius, Claudius, az isten, stb.).A könyv 1959-ben világsiker lesz, az Egyesült Királyságban sok helyen valóban latin tankönyvként használják.
Bach bűvöletében. (A muzsikus Lénárd, és: mire jó egy TV-Kvíz?)
Lénárd életét végig kíséri Johann Sebastian Bach szelleme. Ismerte, hallgatta, zongorán és orgonán játszotta élete végéig. Rómában, a háborús életveszély közepette, inkább az éhezést választva vett egy zongorát, amin magának (és Dianájának) Bachhal próbált emberséget csempészni az életükbe (ekkor fogalmazódott meg, hogy ha fiuk születik, akkor János Sebestyén lesz a keresztneve, és így is lett – Giovanni Sebastiano jelenleg is Brazíliában él, E-mailben tartja a kapcsolatot a világ Lénárd-rajongóival).
„Nehéz elképzelni, hogy Bach zenéje is feloldódik a káoszban, s egyszer nem lesz . . . a nap egyszer fel fog robbanni, elégeti a földet - solvet saeclum in favilla - vörös, tág, híg felhő lesz, kiterjeszkedik a Jupiterig, összeomlik, kialszi,. a tejút forog tovább, de a 33. Kantáta nélkül. Nincs rend, nincs értelem)”
Galenus fia. (Az orvos Lénárd).
Diplomája lehet, hogy volt, de az utókor nem tud róla számot adni. Életrajzaiban mindig megismétlődik, hogy tizennégy szemesztert járt a bécsi orvoskaron, ha ez így van (és nem vándorhiba), képzettsége biztosan volt. Élete és művei azt tanúsítják, hogy igazi orvos volt.
A mának is szóló figyelmeztetésként olvashatjuk a következő mondatot:
Az orvos szeme legyen bizonyos mértékig röntgenképességű, s nézzen vele, ujja legyen olyan érzékeny, mint a hőmérő és érintsen... az eleven test ismerője ne mondjon le egészen régi méltóságáról a gép javára
Orvos volt, aki ezeket leírta? Számít, hogy volt diplomája, vagy nem volt? Egy az orvoslásba belekontárkodó bábával kapcsolatban írja: Kollégámnak tisztelem Könignét. Nincs diplomája? Galenusnak, Paracelsusnak sem volt. Az az orvos, aki segít
Kalandok a konyhában (A gasztronómus Lénárd)
„…van az étkezésnek s az evésnek is világtörténelme, s én ebbe szeretnék avatkozni. „
Könyve, „A római konyha”, nem szakácskönyv. Sokkal több, mint ételreceptek, konyhatechnológiai eljárások, fazék-rafinériák leírása. Gasztronómia történet, kultúrtörténet, gasztrofilozófia, néprajz, és „mellesleg” nagyon jókat ehet az, aki el is készíti a leírt ételeket.
Képletesen ott nyüzsög, főz és étkezik az egész korabeli, (a harmincas évek ) Róma minden rendű és rangú polgára a könyv lapjain.
Oldalakon keresztül lehetne ideírni az idézeteket (mint a többi tárgykörnél is), de nem lehet. Ezt azért nem hagyhatom el: …. nem hiszek a kávéban. Nem ébreszt: izgat. Reggelire semmi esetre sem alkalmas: a felkelő nap sugarai a szomjat oltó teában szeretnek megfürdeni.
A magyar Lénárd
Életéről, soknyelvűségét tekintve mondhatjuk, hogy világpolgár volt. Magyar voltát azonban mindvégig vallotta és megtartotta. „Szerencsémre azt kaptam ajándékba, amit munkával alig lehet megszerezni, az idő nem fog rajta: a magyar nyelvet.” Voltak idegen nyelven megjelent könyvei, aminek magyar kiadását nem fordította, hanem magyarul írta újra. A gyermekkori emlékek, a Magyarországgal kapcsolatos hírek, történések, művek élete végéig foglalkoztatták. Kiterjedt levelezésében tekintélyes helyet foglal el a magyar írókkal, képzőművészekkel, irodalmárokkal folytatott levelezés. Fordításai között magyar írók is vannak: Németh Lászlót, Szerb Antalt, Kardos G Györgyöt fordított németre.
Alakja sok magyar író visszaemlékezésében előbukkan, jelezve, hogy az itthoniakra sem volt hatástalan. 1967-ben jelent meg magyarul a Völgy a világ végén, ami érdemén túl azért is volt nagy esemény, mert ez volt a második mű, amit „emigráns” írótól kiadtak. Az Egy nap a láthatatlan házban 1969-es magyar kiadása megelőzte a németországi megjelenést.
Lénárd utóélete
Lénárd életműve a mai embereket is megérinti.
Könyvei időről-időre újabb kiadásokban jelennek meg Magyarországon. A centenárium tiszteletére újdonságként a fiaival folytatott levelezéséből összeállított kötet kerül a könyvpiacra. Nyelvészeti munkáit (Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában) 2003-ban adták ki.
- Nincs időm - mondja, aki siet, és el is hiszi! Értelmetlen szó. Az idő az egyetlen érték, amit mindig és mindenütt egyenletesen osztanak ki. Mindenkinek mindennap kijut a maga huszonnégy órája. "Nincs időm" - éppolyan értelmetlen, mint udvarias formula arra, hogy: "Inkább valami mást csinálok."
Kérem, fordítsanak időt Lénárd Sándorra.
(Dr. Berta Gyula)
Címkék: kultúra