Ismét szombat. Ismét nagy buli a COKE-on. Készülődésssel, szervezkedéssel és úgy általábvan az esti buli jegyében telt a szombati napom. Aztán 1000 telefon, facebook-üzenet után végre irány a Balaton fővárosa, azon belül a Petőfi sétány. Indulás előtt gyors traffipaxinfo-ellenőrzés a KaposPontról - ezt ti is bármikor megtehetitek, és súlyos büntetéseket úszhattok meg egy bulira vagy a Balatonra menet.
De ne térjünk el a tárgytól. A tárgy pedig Dorfmeister és Tiga a Coke Clubon, múlt szombaton. Siófokra érkezve szembesültünk egy kisebb kellemetlenséggel... mégpedig: hol parkoljunk? Hiszen az egész belváros parkolóvá alakult át, de a helyek száma még így sem volt elegendő. Aztán 2-3 kör, ott egy hely, ja, nem is, az foglalt, ott túl magas a padka, és hasonló akadályok leküzdése után már senki és semmi nem állhatott utunkba.
Senki és semmi... kivéve a helyet biztosító cég legényei, akik egy gyors motozás és átvizsgálás után jó szórakozást kívántak, és szabad utat adtak nekünk.
Bent vagyunk. Itt ismét meg kell említsem, ahogy a múltkor is, hogy az őrző-védő feladatokat ellátó cég alkalmazottjai nagyon profin és szakszerűen oldották meg a feladatukat. Egy kibontakozó verekedést még csírájában elfojtani. Én úgy gondolom, ez a "szekuk" feladata, nem pedig "hatan szétütni a két kakaskodót." A nagyszámú biztonsági ember jelenléte sem volt fojtogató. Elvegyülnek... Észrevehetetlenek... Egész addig, amíg baj nincs, akkor viszont tiszta és egyértelmű az üzenet, ha nem bulizni jöttél, kívül sokkal tágasabb.
Beérkezésünk után szokásos terepfelmérés, pacsik és puszik áradata az ismerősökkel, majd irány a pult. Gyors, korrekt kiszolgálás Coke Club-árakon. Ezen nincs mit magyarázni.
Aztán néhány csepp hűsítő bambi után irány a tánctér. A halk hangot már előre konstatáltuk. Ez van. Lakóövezet, tengernyi - akár magyar tengernyi - szórakozóhellyel a környéken, tehát marad a halk duhajkodás.
Junkie és Hawky szettjének a végét csíptük el, de annyit biztosan tudok mondani, a fiúk szettje szokásos (bak)ELIT minőségű volt. Junkie nagyon híres zenei szelekciós képességével ki tudja túrni a legjobb korongokat.
A soproni duó szettje, után Dorfmeister vette át a dj-stafétabotot. Az osztrák ütemtörő szettje nagyon izgalmas volt. Break, micro, dub-os alapok, némi house-al fertőzve. Finom egyveleg tud lenni, ha kellő szakértelemmel keverjük a hozzávalókat. Nos, Richard nagyon finoman válogatott. A Coke közönsége, ahogy láttam, annyira nem volt vevő ezekre a downtempo-s finomságokra, de ez is érhető, hiszen ők azért jöttek, hogy aztán mostmár "ERESZEDELAHAJAM". Azonban a labanc lemezlovász nem engedte. Folyamatos koncentrációra hívta az agytekervényeinket és hallójáratunkat MC Ras T-Weed ceremónai mesterrel karöltve.
Aztán hajnali kettő órakor egy huszárvágással véget ért a "chill out zone" hiszen, a pultban Tiga váltotta az osztrák új jazzistát.
Az este további része zeneileg nekem nagyon tetszett. Tiga zúzott, na persze, nem holmi "schranz"* módra. Elektroclash, elektro house, szinti pop remixek és jókedv fémjelezték leginkább a kanadai dj és producer szettjét.
Nem ez volt az első Tiga bulim, és bizton állíthatom, az utolsó sem, de a szombat éjszaka retrosan prüntyögő dallamai azóta is visszacsengek a fülemben. Izgalmas és humoros. Talán ezt a két jelzőt tudnám leginkább szinkronba tenni a gigolo játékával. Aztán, amilyen hirtelen jött, látott és győzött, pontosan olyan hirtelen eltűnt a dj-pultból, átadva a helyet a deadcode fenegyerekének, Coyotenak.
Inenntől sajnos nem tudok beszámolni, hogy mégis milyen volt és hogyan?
Mivel az idő vasfoga már minket is megtépett, a távozás melett döntöttünk, úgy angolosan egy osztrák-kanadai estről.
a "schranz" elnevezés a jellemzően 145 bpm körüli nagyon indusztriális és durva techno ágazat
Címkék: junkie, tiga, dorfmeister, coyote, hawky, coke club, kis szines