- Hamar dobjunk be egy kis vékony nyeletet - kiáltja az egyik arató legény a falu közepén. Ez a nap is úgy indult, ahogy annak idején aratáskor is tették. A bátorító, erősítő pálinka után aztán mindenki a fiadi aratófesztiválra igyekezett. A nágocsi, az ecsenyi és a somogybabodi hagyományőrzők hangos nótávalkísérték a menetet. Most vidáman vonultak a búzaföldre. Az aratófesztiválon azonban mindent felevenítenek. Például, hogy elődeik milyen verejtékes munkával tették a kenyeret az asztalra.
Az aratást kora hajnalban kalapemeléssel, imádsággal, fohászkodással kezdték. A munkánál használatos eszközeiket a templomkertben gyűjtötték össze, ahol a pap megszentelte. Az aratók a búzatábla szélén letérdeltek, és keresztet vetettek. Az első learatott búzaszálnak, az első kévének nagy jelentőséget tulajdonítottak. Hitük szerint, amelyik baromfi ebből evett, az egészséges és termékeny lett, ha pedig az arató derekára kötötte, elűzte a fájdalmat - mesélik egymás szavába vágva az idősek.
A papi áldás után a férfiak megfenték szerszámukat, aztán a fiadi táblán is indult a munka.
- Minden izmot megmozgat, rosszabb, mint a kapálás - mondja a fiadi Kovács Lajos munka közben, aki apjától tanulta a fortélyokat.
- Én már csak versenyezni járok, 80 éves vagyok - kiáltja oda az egyik kévekötő nő, Kovács Jánosné. A somogybabodi asszony azt meséli: bemutatókon még lehet bírni. De amikor az ember több hétig végzi ezt a munkát, az már emberpróbáló. - 30 hold földünk volt, hatan voltunk testvérek, és mindenkinek dolgozni kellett. Hajnali 4 órakor már a búzatáblák között voltunk. Délig munka, aztán estefele keféztünk. Felvágott megy hasonló akkor nem volt, csak szalonna, hagyma, saját kenyér. Néha hoztak ki meleg ételt - zárja az asszony, közben gondosan gyűjtve a kévéket. Eközben a vízhordó kislány is érkezik. Annak idején ez óriási jelentőséggel bírt. Jókat kortyolnak az aratók, a rekkenő hőségben nem csak a víz, a bor is jól fogy.
- Már harmadszor rendezünk aratófesztivált. Először csak saját örömükre és szórakoztasásunkra tettük. Aztán olyan jól sikerült, hogy most már a környező településekkel együtt idézzük fel a régmúlt aratásának fortélyait - mondja Fiad polgármestere, Gyurik Attila. - Dolgozunk egy kicsit, kaszálunk, kévét készítünk afaluban, az asszonyok kenyeret dagasztanak, aztán elbeszélgetünk egy kicsit, ahogy annak idején is volt - zárja mondandóját a falu első embere.
Aratási szokások és hiedelmek
Az aratókat elsőként meglátogató gazdát a learatott gabona szalmájával megkötözték, és csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát. A legtöbb hagyomány azonban az aratás végéhez kapcsolódik. Egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy jövőre is biztosítva legyen a jó termés.
Egy somogyi népszokás szerint az utolsó kévéből készült az aratókoszorú, amit a gazdának váltság ellenében nyújtottak át. Az aratókoszorút a mestergerendára akasztották, és vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket a vetőmag közé keverték. Az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavitt. Az aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: korona, csigaszerű, koszorú alakú. A magának arató család nem rendezett ünnepséget. Aratóbálok elsősorban az uradalmakban voltak.
Nézze meg az aratófesztiválon készült videót!