A magyar társadalom hagyományaiban a család mindig központi szerepet töltött be, fogalmához általában pozitív jelentéstartalmak (pl. boldogság, érzelmi és anyagi biztonság, gyermekáldás, összetartás, szolidaritás) társultak. Az utóbbi néhány évtized sok más mellett ezen a területen is változást hozott, az együttélési formák prioritásai jelentősen átalakultak, a házasodási kedv számottevő mértékben visszaesett, az élettársi kapcsolatok egyre inkább elfogadottá váltak és teret nyertek, a csökkenő termékenység mellett egyre több gyermek házasságon kívül született, a házasság, a család presztízse napjainkra nagymértékben leértékelődött.
Országos átlagban is hasonló mértékű csökkenés következett be, az időszak eleji 51-ről a végére. A Dél-Dunántúlon 1980-ban az először házasságra lépő férfiak átlagos életkora 23,7, a nőké 21 évet tett ki. A nyolcvanas években az emelkedés még kismértékű volt, a kilencvenes évtizedben azonban felgyorsult és 2000-re az először házasuló férfiak átlagos életkora 26,5, a nőké 23,9 évre gyarapodott. Az azóta eltelt esztendőkben a növekedés üteme tovább fokozódott, 2009-ben a vőlegények már általában 30,5 a menyasszonyok 27,6 éves korukban kötötték meg első házasságukat.
A folyamat mind országosan, mind a régió megyéiben hasonlóképpen zajlott, számottevő területi különbség nem mutatkozott. Az első házasságkötési életkor kitolódása kedvezőtlen jelenségnek tekinthető, hiszen a házasságban élők egyre alacsonyabb arányán, a termékenység csökkenésén keresztül hátrányosan befolyásolja a népesedési viszonyok alakulását. A házasságkötések számának visszaesésével párhuzamosan nemcsak az először házasulók átlagos életkora emelkedett, de az elmúlt három évtizedben az összes házasságra lépő korösszetétele is jelentősen átalakult.
A Dél-Dunántúlon a házasuló nőknek 1980-ban még több mint egyharmada, 2009-ben viszont már csupán mintegy 3%-a volt 20 évesnél fiatalabb, a 20-24 évesek aránya is 39-ről 17%-ra esett vissza. Ugyanakkor mintegy két és félszeresére emelkedett a 25–29 évesek, és hozzávetőleg négyszeresére a „harmincasok” aránya. A 40 éves és idősebbek részesedése is több mint duplájára duzzadt. A házasságkötések szempontjából meghatározó életkor a nőknél 2009-ben a 25-29 éves életkor volt 36%-os részesedéssel, de a 30-34 évesek is magasabb hányadot képviseltek a 20-24 éveseknél.
A házasuló férfiak korösszetétele a nőkéhez hasonló módon jelentős változáson ment át. A 20 évesnél fiatalabb vőlegények 1980-ban is csupán 8%-os hányada 2009-re nem érte el az egy százalékot sem. A 20-24 évesek aránya a három évtized során 47-ről 6%-ra zuhant, ugyanakkor a 25-29 éveseké 23 és 36% között hullámzott.
A vizsgált időszakban több mint négyszeresére, 11-ről 45%-ra ugrott a 30-39 évesek, és egyaránt két és félszeresére, 4-ről 10%-ra nőtt a „negyvenesek” valamint az 50 éves és idősebbek részesedése is. A házasságkötések jellemző életkora a férfiaknál 2009-re a három évtizeddel azelőtti 20-24 évesről a 30-34 évre tevődött át. A házasulók korstruktúrájának változása mind a Dél-Dunántúl megyéiben, mind országosan nagyjából hasonlóan ment végbe.
A kapcsolódó dokumentumban megtekinthetik a házasságkötések és válások alakulásának statisztikai adatait.
Kapcsolódó anyagok
Címkék: férfiak, házasságkötés, nők, csökken, gazdaság