A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Az áprilisban indult program célja az esélyegyenlőség megteremtése, az esélyhátrány  mérséklése. Azt szeretnék elérni, hogy a gyermekek helyben jussanak hozzá a minőségi oktatás feltételeihez, az iskolai lemorzsolódás megszűnjön, a továbbtanulási kedv erősödjön, a diákok egyre nagyobb számban szerezzenek a munkaerőpiacon hasznosítható képesítéseket. Mivel a tanulók ki - és lemaradása elsősorban szociális körülményeikből adódik, a projekt nagy hangsúlyt fektet a szociális és egészségügyi hálózattal történő szoros együttműködésre, a térségi összefogásra.

A projekt célja az iskolák közötti és az iskolán belüli szegregáció megszűntetése a teljes kistérség területén, a kompetencia eredmények javulása, a tanulási motiváció növelése.

Az egyenlő Eséllyel Pogányvölgyben projekt keddi, lengyeltóti bemutatóján Zsombok Lajos, a Pogányvölgyi Integrált Nevelési-Oktatási Hálózat főigazgatója elmondta: a 30 százalékos roncstársadalom tagjainak jövedelmében nincs olyan pénz, melyet maguk és gyermekeik művelődésére fordíthatnának. A mélyszegénység  országszerte nő, s a felmérések szerint a család szociális háttere a legmeghatározóbb az iskoláztatásban.

- A család determinál – hangsúlyozta a főigazgató. – A szülők 10 évnyi tartós munkanélkülisége 20 százalékkal rontja a  gyerekek középiskolai továbbtanulási esélyeit. A kistérségben pedig nem ritka az olyan család, ahol 20 éve nem dolgoznak a szülők. Az adatokról szólva kiderült: a hátrányos helyű tanulók fele halmozottan hátrányos. A programban résztvevő intézmények 943 gyereke közül 54, 8 százalék a  hátrányos, míg  31,6  százalék  halmozottan  hátrányos helyzetű.

A változtatást három területen kell megkezdeni: először a pedagógusok fejében kell rendet tenni, érzékenyebbé kell őket tenni a probléma iránt. Ki kell dolgozni a gyerekeknek szóló kompenzációs foglalkozásokat, és tanulóbarát környezetet kell kialakítani, melyben az infrastrukturális fejlesztések elengedhetetlenek. Senki sem tehet arról, hová született- summázta a főigazgató, aki után Péter Albert, IPR mentor tartott előadást arról, hogy az integráció, vagy a szegregáció jelenthet-e megoldást a problémákra.

Elmondta: a roma gyerekek és a mélyszegénységben élők esélyei egyre romlanak. Az oktatás növelte a szakadékot, melyet a szabad iskolaválasztás indukált. A jól szituált szülők elviszik a kistelepülésekről a gyerekeket, amelyek így gettóiskolákat alakítanak ki. A legtöbb ilyen intézményben csökkentett tananyagból tanulnak, hiányoznak a megfelelő személyi és tárgyi feltételek. A legtöbb ott tanuló gyerek az általános iskolánál nem jut tovább, nem sikerül szakmához juttatni őket. Ezzel tovább gördítik a problémát, mert így az ő gyerekeik is hátrányos helyzetűek lesznek.

Ez a program a változásban segít. Nem lehet gyors és látványos eredményeket elérni, de végig kell menni az úton. 2002-től működik az esélykiegyenlítő oktatáspolitika, amely a pedagógus társadalmat is megosztotta az integráció vagy szegregáció kérdésében. Az eredmények azonban már láthatóak. Az iskolák egynegyede nyert esélyegyenlőségi pályázaton, 89 ezer gyerek került be a programba, melynek eredményeképpen a továbbtanulási esélyeik nőttek.

A további feladatokról szólva Péter Albertné, az OKM esélyegyenlőségi szakértője elmondta: ahol a hátrányos helyzetű tanulók létszáma eléri a 40 százalékot, esélyegyenlőségi tervet kell készíteni. A településeknek létre kell hozni, és folyamatosan frissíteni kell a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek listáját. A cél pedig mindezzel az, hogy a közoktatási fejlesztési források a megfelelő helyre kerüljenek, s ezzel az oktatási egyenlőtlenségek és szociális hátrányok mérsékelődjenek, piacképes tudást kapjanak a gyerekeknek.

Címkék: Zsombok Lajos, gazdaság