A hulladékégetést ellenző Global Anti-Incinerator Alliance (GAIA) 2002-ben hirdette meg világszerte az első világnapot az égetés betiltásáért és a hulladék széleskörű ártalmainak ismertetése érdekében. A szervezet hazai partnere a Humusz.

A hulladékégetés a legkörnyezetszennyezőbb kezelési forma: roppant magas a szén-dioxid kibocsátás szintje, súlyos mértékű az egyéb károsanyag kibocsátása, valamint elpazarolja a hulladékból kinyerhető anyagokat. Megoldás lehet a hulladékcsökkentés, az újrahasználat, az újrahasznosítás és a komposztálás. Nemzetközi elnevezése a "Don't burn our future", azaz "Ne égesd fel a világunkat".

(Kaposvár illegális égetők elleni küzdelméről a többi között itt írtunk, a szemléletformáló klímakuckó hasonló témájú foglalkozásáról pedig itt tudósítottunk.)

Maga a világnap elsősorban arra szólít fel, hogy a hulladék nem tüzelőanyag. A hulladékégetés bármely más fosszilis tüzelőanyag elégetésénél szennyezőbb, pazarolja az energiát és a véges természeti erőforrásokat. A hulladékégetés az egyik leginkább karbon-intenzív energiaforrás: a szén- és olajtüzelésű erőművek által termelt áram egységére jutó széndioxid kétszeresét bocsátja ki. Az elégetésre kerülő hulladék mennyisége csak a jéghegy csúcsa, és parányi része a természet kifosztásának, amely az anyagi alapú gazdaság révén és a termékek életútja során bekövetkezik.

Az újrahasznosítható és újrafelhasználható erőforrások elégetése egy éghajlatváltozást okozó ciklust eredményez, amely során az új erőforrásokat kinyerik a természeti környezetből, feldolgozzák gyárakban, körbeszállítják az egész világon, majd égetőkben és hulladéklerakókon szabadulnak meg tőlük. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének elemzése azt találta, hogy az USA üvegházhatású gáz kibocsátásának 42 százalékát az élelmiszer- és áruellátási rendszerek okozzák.

Városok világszerte azon dolgoznak, hogy a szemetük elégetése helyett közelebb kerüljenek a nulla hulladék elérhető és fenntartható céljához. A hulladékcsökkentés, az újrahasználat, az újrahasznosítás és a komposztálás megélhetést teremt, megtakarításokat eredményez, valamint védi a környezetet és a lakosság egészségét.

A megoldások közül beszéljünk bővebben a komposztálásról. A komposztálás egy újrahasznosítási folyamat, a legjobb és legtermészetesebb dolog, ami a háztartásunkban keletkező szerves hulladékkal történhet. A komposztálódás során a szerves anyagok oxidálódnak és lebomlanak, a folyamat közben pedig szén-dioxid, ásványi anyagok és humusz keletkezik.

A komposztálás azért is jó, hiszen, jelentősen csökken a háztartásunk hulladékmennyisége. A magyar lakosság évente fejenként átlagosan 5-600 kilogramm hulladékot termel. Ennek a hulladéknak 30%-a olyan szerves anyagokból adódik össze, amelyeket költséghatékonyan, egyszerűen komposztálhatunk. Éves szinten fejenként 180 kg (kb. napi fél kg) hulladék nem a kukában köt ki, hanem visszajut a szerves anyagok természetes körforgásába.

Az égetéshez képest jóval kevesebb a komposztálás során termelődő szén-dioxid mennyisége, több szén kerül vissza a földbe, kevesebb szén-dioxid a levegőbe, tehát a komposztálással csökkentjük a levegőszennyezést és az üvegházhatású gázok mértékét is.

Egész év folyamán lehet komposztálni, ha rendelkezésünkre állnak a megfelelő anyagok otthon, vagy a kertben. A komposztáló helyeket általában tavasztól őszig hozzák létre, tehát plusz fokos nappali hőmérsékleteknél. A komposzt számára a legmegfelelőbb idő azonban a késő nyári, vagy a kora téli időszak. A leggyakoribb kérdések között van az, hogy mit lehet komposztálni és hogy mennyi időt vesz igénybe egy komposztálási folyamat. Előbbi kérdésre a válasz az, hogy a konyhai és a kerti hulladék jelentős részét is lehet komposztálni, valamint nem kerülhet bele a komposztba műanyag hulladék, cserépdarabok, üveg, fémek, kövek és más egyéb, el nem bomló, szervetlen anyagok. Utóbbi kérdésre pedig, hogy egy komposztból három-tizenkét hónap alatt lesz jó minőségű humusz.

 

Címkék: komosztálás, környzetvédelem, égetés, klíma, illegális, egészségügyi anyagok, hulladék, Kaposvár