A Prukner Lászlót váltó Sisa Tibor honlapunknak adott interjújában elmondta: nagyon örült ennek a felkérésnek, és úgy gondolja, a kaposvári munka egy neki való feladat…
Sisa Tibor az U19-es válogatott kispadján (Fotó: pepsifoci.hu)
- Több szempontból is örülök ennek a felkérésnek - mondta a futballedző, aki korábban Tatabányán, Kispesten és Diósgyőrben is dolgozott, a magyar U19-es válogatottat pedig 2008-ban az Európa-bajnoki bronzéremig vezette. - Az elmúlt időszakban több külföldi ajánlatom volt, Ázsiából és Afrikából is kerestek, még egy szövetségi kapitányi poszt is képbe került. Itthon korábban tárgyaltam a Ferencvárossal is. Éppen abban a helyzetben voltam, hogy már csak alá kellett volna írnom egy külföldi szerződést, amikor Illés János felhívott. Beszélgettünk, és végül nagy örömmel vállaltam el a feladatot.
- Végül is mi döntött Kaposvár mellett?
- Az az igazság, hogy én szívesebben dolgozom Magyarországon, mint több ezer kilométerre az otthonomtól, a családomtól. Régebben én már hat évet eltöltöttem külföldön, és most is úgy tűnt, hogy költöznöm kell. Itthon én nem ajánlkoztam senkinek, nem ültem ki sehol a lelátóra, így néhány héttel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy Kaposvárra vezet majd az utam.
- A kaposvári klubvezetés azt mondta, hogy egy Prukner Lászlóhoz hasonló, „munkás, szorgalmas” edzőt keres, aki az utánpótlást is szívügyének tekinti.
- Én pedig úgy érzem, ez egy nekem való feladat... Hasonló közegben dolgoztam már például Tatabányán, ahol tisztességes, becsületes munkával, kis költségvetéssel értünk el jó eredményeket, és amikor távoztak a legjobbjaink, mindig újjá kellett építeni a csapatot. Szeretek dolgozni, hiszek a munkában, és remélem, hogy közösen is sikeresek leszünk.
- Prukner Lászlóval beszélget majd a kaposvári együttesről?
- Természetesen átbeszélünk majd mindent. Lacival régóta jó kapcsolatban vagyok, ő is tanárember, és annak idején együtt végeztük a licence-képzéseket.
- Információink szerint a kaposvári utánpótlásban is szerepet szánnak Önnek.
- Ennek is nagyon örültem, mert szívügyemnek tekintem az utánpótlást is. Természetesen nem akarom az alapokat megrengetni, mert a kaposváriak hosszú évek, évtizedek óta bizonyítanak ezen a téren. A válogatottban dolgoztam együtt Gosztonyi Andrással, aki ott robbant be az U19-es együttesbe, de jól ismerem a Szakály testvéreket is. Remélem, a tapasztalataimmal, a tanácsaimmal segíthetek majd.
- A felnőtt csapatra visszatérve: sokan féltik a társaságot, és a jövő évvel kapcsolatban a bennmaradást fogalmazzák meg elérhető célként. Ön mit gondol erről?
- Vágyai mindenkinek vannak, de én azt mondom, hogy a meglévő lehetőségekből kell kihozni a lehető legtöbbet. Természetesen meg kell várni, hogy milyen lesz a játékosállomány, hogyan tudunk majd erősíteni, és ezután érdemes célokat megfogalmazni. Nagyon sok beszélgetés, egyeztetés áll még előttünk ez ügyben is. Fel kell vállalni, hogy kiscsapat vagyunk, és ebben a közegben kell valami szépet alkotni. Prukner Lacinak ez sikerült: fantasztikus, hogy a mai magyar futballközegben valaki hét évet eltöltött egy kispadon…
- Mikor költözik Somogyba?
- Szombaton érkezem először, de azt hiszem, a jövő héten már sok teendőnk lesz, úgyhogy rövid időn belül a költözés következik majd. Az edzők sorsa már csak ilyen, többször kell új helyen új életet kezdeni… Szeretek tanítani, de a futball nekem már örök szerelem marad. Palócföld és Somogyország hasonló közeg: mindkettő a végeken van, és beleivódott az emberekbe, hogy küzdeni kell, helyt kell állni minden körülmények között.
Címkék: Sisa Tibor, Rákóczi FC, labdarúgás, sport