"Szívből csinálja, amit a legjobban szeret" - akár ezt a címet is adhattuk volna az alábbi beszélgetésnek. Nemes Dani életének nagy részét ugyanis a zene teszi ki ...

Hirt Dorina: Kezdjük a legsablonosabb kérdéssel. Mit tanulsz?

Nemes Dani: A BME villamosmérnöki karán tanulok, multimédia technológiák és rendszerek szakirányon.

H.D.: Közel áll ez hozzád? Mióta szeretnél ilyen körökben dolgozni?

N.D.: Kisiskolásként álmodtam meg, hogy egy nap hangmérnökként dolgoznék egy stúdióban, hozzám hasonlóan megátalkodott zenészekkel.. : Úgy éreztem, ennek a villamosmérnöki szak, a hang- és stúdiótechnikai vonal jó alap lesz.

H.D.: Hogyhogy nem valamilyen zenével kapcsolatos helyen tanultál tovább?

N.D.: Rengeteget agyaltam ezen annak idején, de végül a logikus döntést hoztam meg: itthon mérnökként sokkal jobban megélek, ráadásul a hangmérnöki pálya során jól összekapcsolhatnám a műszaki vénát a művészi vénával.

H.D.: Úgy tudom, van/volt egy különálló zenekarod is, akikkel elég szép sikereket értetek el.

N.D.: A legelső zenekarom 2013. szeptember elsején alakult, amikor megkezdtem középiskolás tanulmányaimat a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Emlékszem, évnyitó után volt az első próbánk, két héttel utána már pedig már fel is léphettünk az egyik városi fesztivál nagyszínpadán. Óriási érzés volt!

Az egyre gyakoribb fellépések aztán lehetővé tették, hogy a formációnk - amit eleinte sulizenekarnak képzeltünk el - gyakorlatilag a város egyik ismert zenekarává vált.

A frontemberünk végül továbbtanult azon a karon, ahová én is járok, azóta le is diplomázott és még mindig tartjuk a kapcsolatot. A dobossal pedig azóta is számtalan alkalommal és sok-sok együttesben játszottunk már együtt. Ez jelenleg sincs másképp, a Redplot17 melletti másik formációmban ő dobol.

H.D.: Sok fellépésetek volt együtt?

N.D.: Mentünk, ahová csak tehettük, főként a Balaton környékét, Pécset és a fővárost próbáltuk megcélozni.

H.D.: Hogyan kerültél a Redplot17-es fiúk közé?

N.D.: A srácokkal tulajdonképpen már gimi óta nagyon jóban voltam. Néha együtt is zenélgettünk, de sosem vittük túlzásba, hiszen amíg ők alakultak, én is aktívan dolgoztam a saját kis bandáimmal. Másodéves egyetemista voltam, amikor egy nap Erik felhívott, hogy megüresedett egy hely a zenekarban, lennék-e az új gitáros? Megbeszéltük, hogy bár nem lesz könnyű összeegyeztetni a sulival, hiszen akkor már az időm nagy részét Pesten töltöttem, azért adunk egy esélyt a dolognak. Az első próbán hamar ráéreztünk, hogy nagyon gördülékenyen tudunk együtt dolgozni, ezért úgy döntöttünk, csináljuk, amíg tudjuk.

H.D.: Mióta vagy a zenekar tagja?

N.D.: Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, 2018. őszén, vagy telén próbálhattunk először együtt.

H.D.: Emellett a másik zenekar is tovább él?

N.D.: Így van, amikor Budapesten vagyok, csináljuk az ottani zenekart, itthon pedig a srácokkal nyomulunk. Így garantált a boldogságom, akárhol is vagyok .. :)

H.D.: Milyen érzés a legújabb tagként egy évek óta együtt dolgozó csapatban?

N.D.: Imádtam, hogy bár a srácok teljesen összeszoktak, mire csatlakoztam, mégis velem egészen másképp álltak a hangszerükhöz, egészen másképp szólt minden. Sok-sok mindent próbáltam tanítani nekik, ahogy ők is rengeteget tanítottak nekem a zenéről az eddigi közös munka során.

H.D.: Milyen hangszeren játszol a Redplot-ban?

N.D.: Eleinte a srácok gitárosként szerettek volna számítani rám, azonban hamar eldőlt, hogy a szívem a billentyűkhöz kicsit jobban húz. Ovis koromtól egészen az érettségi évéig tanultam zongorázni a kaposvári zenesuliban, úgyhogy hamar előtört belőlem az érzés, hogy zongoristaként sokkal többet adhatok ennek a zenekarnak. Úgyhogy végül egy ének-gitár-zongora-basszusgitár-dob felállást kapott a Redplot17.

H.D.: A családod gyakran jár a koncertjeitekre?

N.D.: A legelső koncertjeim óta rendszeresen részt vesznek minden olyan rendezvényen, amin fellépek. Az egyetlen zenebolond vagyok a családban, úgyhogy mindenben a teljes támogatásukat élvezem, segítenek, ahol csak tudnak, én pedig cserébe igyekszem mindig ügyesen nyomogatni azokat a billentyűket vagy épp pengetni azokat a húrokat.

H.D.: Milyen érzéseket vált ki belőled a zene?

N.D.: Ez az, amire mindenki azt válaszolja, hogy nem igazán lehet szavakba önteni. Ha nagyon megpróbálom, akkor talán olyasminek nevezném, ami tökéletes egyvelege a boldogságnak, a szenvedélynek, az adrenalin pozitív energiává alakulásának és még sorolhatnám. Földöntúli élmény, az egyszer biztos. Főleg a színpadon, amikor más emberek is szeretik, amit én is imádok csinálni. A zene a legkonstruktívabb és a legszebb dolog, ami valaha történhetett velem.

H.D.: Egyedül, vagy zenekarban érzed magad teljesebbnek?

N.D.: Ez kicsit olyan, mintha azt kérdeznék, hogy vízilabdázni, vagy kajakozni szerettem-e a legjobban. Kicsi koromban vízilabdáztam és azt hittem, a csapatsport a mindenem, de aztán felsős általános iskolásként elkezdtem kajakozni és rájöttem, hogy attól függetlenül, hogy egyéni sport, legalább annyira boldoggá tesz, mint egy csapatsport. A legjobb mégis az volt, hogy mindkettőt versenyszerűen űzhettem.

A zenében is mindkét világnak megvan a maga szépsége és én mindig igyekszem fenntartani egyfajta egyensúlyt köztük. Szeretem, amikor része vagyok egy nagy egésznek és azzá tehetem a zenét, ami, viszont legalább ennyire boldoggá tesz az is, amikor a zene teljes egészében rajtam múlik és minden hangért egyedül én vállalom a felelősséget.

Aztán az életem ilyen téren pont fordítva alakult: a zenesulis évek során megtanultam egyedül helytállni a színpadon, majd gimiben az első zenekarom megalakulásával ráéreztem, mennyire jó egy egésznek a részét képezni, hiszen legalább annyira függ tőlem a megszólaló zenei végeredmény, mint akkor, amikor egyedül vagyok a színpadon.

H.D.: Milyen stílusú zenéket játszotok? Hasonlít-e egyik zenekarod sítlusa a másikéhoz?

N.D.: Sokszor félek ettől a kérdéstől, mert több zenekarom is volt már és mindig nagyvonalúan csak annyit válaszoltunk, hogy ezt nehéz behatárolni. Mégis ez az első formációm, amit teljesen más világnak érzek az eddigiekhez képest és ez a stílus tekintetében sincs másképp.

Erik szövegei szerintem alapvetően alternatív beütésűek, a zenéink mégis inkább a popos, rockos vonalon mozognak, ritkábban egy-egy metalos betéttel. Tudom, ezzel a mondattal most felfestettem a falra egy nagy, sötét pacát, de megígérem, érthető lesz hamarosan, hiszen már nagyon közel az új nótánk!

Címkék: Varga Dani, zenész, Redplot17, pont nektek, mérnök, kreatív, zenekar, tehetség, Kaposvár