Az 1922-ben született Göncz Árpád egész élete a demokráciáért folytatott következetes küzdelem jegyében telt. Az 1989-90-es közép-kelet-európai demokratikus változások kiemelkedő szereplője, aki a XX. század mindkét totalitárius rendszerével, a fasizmussal és a kommunizmussal is szembeszegült. Életpályája szinte összefoglalja a magyar 20. század történetét. A magyar progressziónak nemigen akadt olyan fontosabb csoportja, amellyel ne lett volna kapcsolatban. A magyar demokrácia megteremtésére és védelmére irányuló erőfeszítéseknek nemigen akadt olyan fontos eseménye, amelyből ne vette volna ki részét.
Magyarország 1944-es német megszállása után egyetemistaként részt vesz a fegyveres antifasiszta ellenállásban, megsebesül. 1945-től a Független Kisgazdapárt tagjaként majd egyik vezetőjeként vesz részt a demokratikus politikai életben. Az 1948-49–es kommunista hatalomátvétel után segédmunkásként dolgozik, majd hegesztő és csőlakatos. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben tevékenykedik.
Magyarország szovjet megszállása után részt vesz a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében és az indiai követségre juttatásában. 1957 februárjában segít külföldre juttatni Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratát. 1957 májusában letartóztatják. 1958. augusztus 2-án, a Bibó-per II. rendű vádlottjaként (Bibó István a Nagy Imre kormány minisztere volt) életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik a fellebbezés lehetősége nélkül.
1960 márciusában részt vesz a váci börtön éhségsztrájkjában; 1963-ban amnesztiával szabadul. 1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító. A demokratikus ellenzék tevékenységébe kezdetétől bekapcsolódik, 1979-ben részt vesz Bibó István temetésén, a demokratikus ellenzék első nyílt fellépésen. 1980-ban a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottsági tagja (a magyar demokratikus politikai kultúra emblematikus alakjának szentelt nagyhatású szamizdat kiadvány az ellenzék különböző csoportjait képviselő 76 értelmiségi írásaiból), 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja, ügyvivője.
1988-ban a Nagy Imre és mártírtársai újratemetését kezdeményező Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, később alelnöke. 1989. június 16-án a Hősök terén az ő nyitja meg az újjátemetési szertartást, a rendszerváltás jelképes eseményét, amelyen százezrek vesznek részt. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának ügyvezető elnöke. 1989-től 1990-ig az Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő, az Országgyűlés elnöke és ideiglenes köztársasági elnök.
1990 augusztusától 2010 augusztusáig, két cikluson át a Magyar Köztársaság elnöke.
Címkék: Göncz Árpád, köztársasági elnök, politika, halál