"Január elseje a fogadalmak napja. Hajnalban mentő, sürgősségi osztály. Van, aki elesett, fejét, orrát törte BUÉK! Sokak az életükért küzdő édesapákért aggódtak, jómagam is. A takarékosság jegyében született megszorító intézkedés, vagy (ki tudja?) a magyarázat rá, hogy egy nap, egy műtét, egy osztályon, természetesen sürgős esetek, daganatos betegek életmentő műtétek előnyben. Több hónapos várakozás, vizsgálatok, ultrahang, CT, Dr. Úr szabadsága.

Kérdésem hol a sürgős ellátás? Műtéti időpont? Bekövetkezett, ami elkerülhetetlen a daganatos seb bevérzett. Nem akárhogy! Mindannyian Isten kezében vagyunk, meg az egészségügyében.

Az érem másik oldala. Orvosok, nővérek teszik a dolguk lelkiismeretesen. Folyosó végén őrző szobában várakozunk az eredményekre, mellettünk idős bácsi szívproblémával. Egyszercsak riasztó hangot ad a fali műszer. Újraélesztik a bácsit. Élet és halál urai ŐK! Megmentették, s közben egy másik szobában ezzel szinte egy időben még egy emberéletet...

Eközben a fogát tört fiatal és népes kísérői, szülei hangos poénkodással szórakoztatták magukat. Mi, többen csendben ültünk, vártuk az információkat az "Életért"....

Ez a magyar egészségügy. Nem csinálnak ezek semmi érdemlegeset, csak vihognak meg boldog új évet kívánnak - mondta egy fiatal.

Óriási tisztelet, megbecsülés azoknak az embereknek, akik képesek egy pillanat alatt cselekedni, bár lehet, hogy messziről ők csak társalognak! Emberek ők méghozzá csupa nagybetűvel! Ideje lenne elgondolkozni azon, a hiba kinek a rendszerében van!"

Címkék: tapasztalat, orvosok, olvasó, olvasóink kérdezték, kórház