Kilencvenéves korában elhunyt Kertész János, a Gulag, azaz a szovjet büntetőtáborok embertelen rendszerének utolsó kaposvári túlélője.
Egyetlen „bűne” az volt, hogy leventeként tizenhét éves korában, 1944-ben a keletről előrenyomuló oroszok elől Ausztriába menekült, s ott angol hadifogságba esett. Nem sokkal hazatérte után elfogta a szovjet állambiztonság: az oroszok az angol fogságra való tekintettel kémkedéssel vádolták.
A kegyetlen bánásmód miatt és a fenyegető kivégzés elől 1946-ban Nagykanizsán megszökött, sokáig bujkált, de 1947 augusztusában ismét letartóztatták. A magyar hatóságok kiadták őt a szovjeteknek, akik egy abszurd „bírósági” ítélettel Szibériába küldték; 1947 októberében, húszévesen ítélte húsz év kényszermunkára, ezenkívül öt év száműzetésre egy budapesti szovjet hadbíróság terrorista akciók előkészítéséért, kémkedésért és hazaárulásért – amit persze soha nem követett el.
Kertész János utoljára tavaly novemberben nyilatkozott stábunknak
Kertész János összesen hét lágerben, nyolc éven át raboskodott az irkutszki körzetben. 1955 novemberében térhetett haza Magyarországra, ahol csak 1964-ben törölték a bűnügyi nyilvántartásból a szovjet katonai bíróság által koholt vádak alapján kiszabott büntetését.
Korábban Hatszemközt című műsorunkban is vendégül láthattuk
A megpróbáltatásairól mindig tárgyilagosan és higgadtan beszélő Kertész János élete végéig hivatásának érezte, hogy honfitársai – és különösen a magyar fiatalok – minél többet tudjanak meg a szovjet Gulag valóságáról. A rendszerváltozás után tartott élménybeszámolói sok ifjú és idősebb kaposvárival ismertették meg a 20. századi történelem egyik legsötétebb fejezetét.
Címkék: kertész jános, gulag, halál, kultúra