A villámcsődületet a Klebelsberg Középiskolai Kollégium diákjai szervezték, akik a kaposvári Kossuth téren Arany János leghíresebb művéből, a Toldiból szavaltak el egy részletet.
Íme a videónk az eseményről!
A költő születésnapja alkalmából pedig az alábbi gondolatokat írta Alexa Károly, irodalomtörténész.
Nemes Nagy Ágnes mondja szikáran: „Híve vagyok annak a mondásnak, hogy egy dologért biztosan érdemes magyarnak születni, azért, hogy Arany Jánost eredetiben olvashassuk.”
Déry Tibor állítja kései emlékiratában: „Arany János, nyelvünk máig legnagyobb művésze azért oly kiváló fordító, mert azt hiszem, jobban tudott magyarul, mint Shakespeare angolul, Arisztophanész görögül.”
Cs. Szabó László, és jó azt is tudni, Teller Ede végső betegsége utolsó idejében legszívesebben Arany verseit hallgatta. És éppen száz évvel ezelőtt írja róla Krúdy Gyula ezt a három csodálatos mondatot: „Ez a férfitípus volt az, amely Magyarországot fenntartotta, téli sarat elbíró csizmában viselte el a megpróbáltatásokat, zsoltáros hittel bízott a jövendőben, és halk rajongással gondolt a nemzeti ideálokra. Ez az embertípus őrizte meg helyét a földrészen a kő szilárdságával, a só nehézségével és a tölgyfa életkorával.”
Krúdy mondataiban ott az a két szó, amely emlékezetünk Arany Jánosát pontosan leírja: az „őrizni” és a „Magyarország”. Mit őrzött meg Arany Magyarországból, és mit a magyarság számára? Megőrizte a nyelvet. Tudjuk, hogy nemcsak szókincse áll versenytárs nélkül gazdagságában és választékosságban, hanem, s ez talán még nagyobb erénye: a poéta érzékenységével, a törzsökös népi értelmiségi elkötelezettségével és a tudós alaposságával a magyar nyelv szókötéseinek, a magyar szó jelentéstanának olyan mélységeibe hatolt, ahova még követni is nehéz.
Ottlik Géza, ez az ironikus katonaember sem fogja vissza magát: „Arany Jánosnak véletlenül sincs olyan porcikája, szétszedett szövegfoszlánya, ami ne lenne varázslat.”
Mit őrzött meg Arany? A nemzeti mitológiát. Amelyet, ha nem is talált meg, legfeljebb törmelékesen, nyomokban, hitte, hogy volt, és olykor – magabízóbb pillanataiban – magát vélte alkalmasnak arra, hogy újraalkossa azt, ami elveszett. Ez a hite „naiv eposzunk” valahai meglétében íratta meg vele a Toldit meg a hun eposz darabjait.
S mit őrzött meg Arany, a magyar költő? Azt a nehezen megfogalmazható morált, mely áthatja a mindennapok életvezetését, amely tudja, hogy az élet mindenekelőtt kötelességek teljesítése. És amellyel igazodni tudunk családunk, fajtánk, vallásunk százados üzeneteihez.
Alexa Károly teljes cikkét ide kattintva érhetik el.
Címkék: 200, születésnap, arany jános, flashmob, kaposvár, kultúra