A kaposvári Csiky Gergely Színházban tavaly bemutatott Bányavakság - Székely Csaba Bánya-trilógiájának második darabja - a Pécsi Országos Színházi Találkozó után újabb fesztiválon vendégszerepel.

Idén 8. alkalommal rendezik meg a Közép-Európai Színházak Fesztiválját Kassán szeptember 3. és 7. között. Székely Csaba drámáját erre az alkalomra fordítják le szlovák nyelvre.

A programban magyar, szlovák, cseh, lengyel és idén először olasz előadások is szerepelnek; zenés, táncos, prózai előadásokat láthatnak az érdeklődők, workshopokon, szemináriumokon, könyvbemutatókon, gyerekprogramokon vehetnek részt, illetve kiállításokat tekinthetnek meg.

A fesztivál szervezői a Kassai Állami Színház és a Kassai Színház Polgári Társulás.

A Bányavakság című előadás a 2014-es évben szerepelt a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában, Köles Ferenc Florin szerepéért megkapta a Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos díját.

Bérczes László, az előadás rendezője korábban - még az első próbák idején - így nyilatkozott a Bányavakságról:

"Ha röviden kell beszélni Székely Csaba Bányavakság című tragikomédiájáról, akkor az embernek rögtön a dráma a lényegéhez tartozó sémák jutnak eszébe: a munkanélküliségben vegetáló, mindenféle lehetőségtől elzárt falucska lakóinak kilátástalan helyzete és az ebből fakadó reménytelenség, tehetetlenség, kétségbeesés, düh érzése; a román-magyar együttélés nehézségei, a gyűlölködés, a kisebbség és a többség viszonya, az együttlétezés lehetőségei-lehetetlenségei. Ebben a helyzetben minden probléma élesebbé válik.

De ez „csak” az alaptéma.

Székely Csaba mindezt nagyszerű humorral, sajátos nyelvi eszközökkel fejezi ki – nyelvi kifejezésmódja sokat merít Martin McDonagh és az őt fordító Varró Dániel stílusából. Szintén sok ponton merít Csehov műveiből – mindenekelőtt a Cseresznyéskertből. Nem véletlen az sem, hogy engem elkezdett érdekelni Székely Csaba szövege… megvannak itt a személyes összefüggések… (Bérczes László legutóbbi két rendezése Csehov  Cseresznyéskertje és McDonagh Vaknyugat című komédiája – a szerk.).

A próbafolyamat alatt most arra törekszünk, hogy mindezt élő, lélegző testté alakítsuk. Nem azt kell aláhúzni, amit a szöveg amúgy is mond, inkább egy árnyalt közeget-hátteret a történések köré vonva, ezeknek az egymást szerető-gyűlölő embereknek a motivációit akarjuk megtalálni, megmutatni. Azt gondolom, hogy a politikai megnyilvánulások, harcok, úgynevezett elvek és eszmék ütközései nagyon sokszor az egyes emberek saját, személyes problémái által „ihletődnek” – a magányból, a szeretetlenségből, a szorongásból a sehová sem tartozásból…, vagyis az egyén saját, személyes sorsából.

Engem igazából ezek a személyes motivációk érdekelnek. Mi játszódik le például abban az ötvenes, szétesett életű férfiban, a darab főszereplőjében, aki kilátástalannak találja az életét. Érdekel, hogy képes-e eljutni arra a pontra, amikor szembe tud nézni az életével, a sorsával, sőt el is tudja fogadni azt. Vagyis a mi értelmezésünkben a Bányavakság nem szocio-darab, hanem inkább sorstragédia. Pontosabban sors-tragikomédia. Hiszen ezek a mi kis hőseink egyszerre szánnivalóak és mulatságosak.

Szeretnénk, ha a nézők is annyit nevetnének rajtuk, és annyit sírnának értük, mint mi a próbák során."

Címkék: Bányavakság, tragikomédia, sors, színdarab, Csiky, kultúra