/ A nagymama-díj átvételekor/
Az Aase-díjat Gobbi Hilda alapította végrendeletében. A színésznő ezt írta a díjról: „Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistának csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot.” A díj Henrik Ibsen Peer Gynt című drámakölteményének egyik színpadi alakjáról kapta a nevét. Aase anyó Peer Gynt édesanyja. Maga a szerep rövid, azonban felejthetetlen alakításra nyújt lehetőséget. Az Aase-díj alapkezelője a kulturális tárca és a Színházi Társaság, a díj odaítéléséről a Színészkamara választotta kuratórium dönt, melynek egy tagját a tárca delegálja.
Gratulálunk Nóra! Alább Bérczes László Tóth Eleonóráról szóló portréját olvashatják.
Bérczes László Tóth Eleonóráról:
Szolgálat
Tóth Eleonóra egyik legutóbbi szerepében – Dollt, a színházi mindenest játszotta a Színházi bestiákban – összegezte mindazt a tudást, amit az évtizedek során megtanulhat valaki, ha életét a színháznak áldozza – és azt az alázatot is, amit tanulni talán nem is lehet, de ami alapvető ahhoz, hogy életét a színháznak áldozza. Doll, ha kell, megvarrja a szakadt ruhát, összemondja a szöveget a főszereplővel, lelki szemetesládaként meghallgatja annak bajait és elviseli hisztériáit, bekellékez és súg, ha baj van, akár egy-egy szerepbe is beugrik… Szolgálja a színházat, és egyszercsak azt vesszük észre, még ha ő nem is érzékelteti, talán nem is érzékeli, lám, ez a mindenes szolga többet tud a színházról, mint bárki körülötte.
Ezt a történetet éli közel négy évtizede Kaposvárott Tóth Eleonóra, aki 1977-ben kellékesként kezdte (milyen érdekes: kellékesként kezdték olyan színésztársai is, mint Karácsony Tamás és Serf Egyed), de egy féléven belül már szerepet kapott a Bűvös erdőben, sőt pár év múlva, 1981-ben részese lehetett a diadalmas Marat-sikertörténetének. „A tudomány képviselőjeként”, de a játékos előadás jellegéből fakadóan számos más szerepben megmutatkozhatott, és kiderülhetett számára is, mások számára is, hogy az alázat és a szolgálat már korántsem a háttérben meghúzódó kellékest, hanem a sokféle szerepbe bedobható, énekelni-beszélni tudó, sokoldalú színésznőt teszi alkalmassá arra, amire a legendás kaposvári időkben szükség volt és azóta is példaszerűen szükség van a színpadon: a hiteles jelenlétre.
Sorra játszotta a fontos kis szerepeket (az „Aase-típusúakat”), a kaposvári biztos pontok közé számított – és ami vidéken alapvető: minden műfajban lehet rá számítani: mesejátékban és görög tragédiában, operettben és vígjátékban. De újra hangsúlyozni kell, Tóth Eleonóra megbízható – de nem csak az: erős színpadi megnyilvánulásai sokszor az adott előadás legerősebb élményeként égnek a nézői emlékezetbe. Ki ne emlékezne például a Megbombáztuk Kaposvárt hátborzongató dalára Nóra előadásában vagy nemrég a Nagymama kemény gazdasszonyára.
A sokféleség, a sokoldalúság – és hangsúlyozni kell: a munka szeretete - arra is alkalmassá teszi, hogy a legkülönbözőbb rendezőkkel tudjon együtt dolgozni: Babarczy Lászlótól Mohácsi Jánosig, Rusznyák Gábortól a legfiatalabb Göttinger Pálig. Az utóbbi által rendezett előadáson, a Kéz bemutatóján érte a betegség hirtelen támadása. Szinte a halálból jött vissza, most járni, beszélni tanul – de minthogy ezt is úgy kezeli, ahogyan színpadi mindennapjait is kezelte: kitartóan, megfeszített munkával készül vissza – joggal reménykedhetünk abban, hogy hamarosan újra színpadra lép, és a színház szolgálata által újabb „Aase-szerepekben” láthatjuk majd őt.
Nóra visszatér a színpadra. A nézők a következő bemutatóban, a Cigánytábor az égbe megy című zenés balladában láthatják Mindro, cigány öregasszony szerepében.
Korábbi cikkeink Tóth Eleonóráról!
Címkék: szynséznő, Eleonóra, Aase-díj, kapott, Tóth, kaposvári, kultúra