Idén már 56 éve, hogy Magyarország meggátolhatatlan erővel fejezte ki a szabadság iránti vágyának örök olthatatlanságát, a szabadságba vetett hitét. 1956 októberében a csend falai leomlottak, és mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy a Becsület él és tenni kész, és ereje erősebb, mint a félelemből épült falaknak. Magyarország 1956-ja örök szimbóluma lesz nemzetünk és a világ történetében is a diktatúrák, az elnyomás elleni szabadságharcnak. 56 éve mi magyarok nemcsak egy diktatúra ellen lázadtak fel, hanem a hazugság és a félelem ellen is.
Legyünk büszkék arra, hogy mertünk harcolni! Mertünk tenni hazánkért az elnyomó hatalommal szemben, mert hittünk a nemzet erejében. Hittünk és értetlenül figyeltük a külvilág érzéketlenségét. A harcok során hőseink egy olyan szabad társadalomért vívtak, amelyet a bizalom és az összefogás működtet. Mert, ha egy társadalmat a közös bizalom és az összefogás működtet, nincs az a nehézség, amelyet a nemzet ne vészelne át.
1956 hozta el azt a szabadságot – igaz nem azonnal -, amit mi és gyermekeink már természetesnek érzünk: azt, hogy, magunk dönthetünk az ország dolgairól; arról, kihez szeretnénk tartozni és kihez nem; kiben látunk szövetségest és kiben nem, miért vagyunk készek közös áldozatot vállalni és miért nem.
1956. október 23. ezért a nemzedékeken át cipelt áldozatok árán kivívott Szabadság Napja, amely előtt úgy tiszteleghetünk leginkább, ha képesek vagyunk megélni a szabadságot és élni is tudunk vele. A szabadság azt jelenti, hogy autonóm, független és szabad nemzet vagyunk.
Minden magyar ember ezért szerte a világon együtt emlékezik ezen a napon az 56 éve történt eseményekre, Magyarország Szabadságának napjára. Amíg bennünk van az 56-osok becsülete, addig nincs válságos helyzet, amelyben tehetetlennek és erőtlennek érezzük magunkat, ezért emlékezzünk a hősökre! De mindez nem ér semmit, ha nem tanulunk, és amit megtanultunk azt nem tesszük a hétköznapok részévé. Ehhez kívánok mindannyiunknak sok sikert és jó egészséget!
Címkék: elnyomás, kormánymegbízott, 1956. október 23., gondolatok, Juhász Tibor, kultúra