- Dunaújváros, Münnich Ferenc Gimnázium. Én is ott végeztem. Onnan indult minden?
- Annak idején a gimnáziumban volt egy ilyen kis társaság, baráti kör, 10-15-en olyanok, akik szerettük az ilyen muzsikákat és csináltunk partykat, ami ellenpélda lehetett a városban a disco nyújtotta szórakozási lehetőségekkel szemben. És akkor rendszeresen csináltunk bulikat. Arra gondoltunk, hogy mivel volt egy-két hangszer a társaságban, kölcsön kértem egy gitárt. Így elkezdtük, -iszonyú körülmények között- megszólaltatni a hangszereket, és kitaláltuk, hogy csináljunk egy zenekart. Októbernek neveztük el magunkat.
- Nagyon sokrétű a közönségetek. Hogyan választjátok ki ennek megfelelően a dalokat?
- Ezt nem mi választjuk ki, hanem inkább ők, hogy mit szeretnének. Elindult néhány éve egy olyan vonulat, hogy most már nem nagyon tudnám megmondani, hogy milyen rétegű a közönségünk. Jönnek 50-60 évesek és tizenévesek is. A középkorosztály a legnagyobb gerince. Először főiskolások, egyetemisták, aztán jöttek a többiek. Attól is függ, hogy hol játszunk. Egy idősebb közönség nem jön le füstös, koszos bárokba.
- Ha meghalljuk a Csík Zenekar nótáját, rögtön jön az eredeti előadó, a Quimby neve is. Honnan a kapcsolat?
- A Csík zenekarból felhívtak telefonon, hogy nincs-e kedvünk egy közös munkára. Én már néhány éve ismertem őket, láttam a koncertjüket. Tudtam, hogy jól nyúlnak a dalokhoz, és így találtunk egymásra.
- A gimnazista lányok tényleg szerelmesek beléd?
- Ez butaság. Már kezdek kinőni ebből a korszakból. Nekem is furcsa dolog, amit hallok, nem tudok vele mit kezdeni. De azt mondom, hogy ez egy kicsit túl van lihegve. Nagyon sok 40 éves is bírja a fejünket. Kikérem magamnak, hogy csak a gimnazisták.
- Megjártad a poklok poklát, alkohol, drog, és másfél év egy komlói elvonóban. Most teljesen gyógyult vagy. Sok fiatal kerül hasonló helyzetbe. Tudsz nekik segíteni?
- Nem gondolom, hogy ez esetleg egy példa lenne. Arról van szó, ha valaki változtatni szeretne az életvitelén, akkor ezt megteheti. Van másik út. Nem azt mondom, hogy soha ne nyúljon senki semmihez. Általában akkor lehet megérteni ezeket a fiatalokat, vagy azokat az embereket, akik már a problémával küzdenek, amikor szeretnének változtatni. Mert addig süket fülekre talál. Mindenfajta misszió, vagy bármi. Tehát ezért is problémás az ilyen drogellenes vagy alkoholellenes kampány, mert aktív és erős résztvevőket céloz meg. Nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy ha valakinek problémája van ezzel, és úgy érzi, hogy nem tud változtatni, akkor vannak olyan példák, hogy igenis van másik út.
- Konkrétan kérnek tőled segítséget a fiatalok?
- Kérnek. Igen foglalkozom ezzel személyesen meg áttételesen is. Irányítok ide-oda fiatalokat, beszélgetek velük. Kicsit foglalkozom velük. Ez nagyon fontos nekem.
- Március 5-én koncert Kaposváron. Mit láthatunk tőletek?
Elkezdjük játszani az új lemez dalait. Kicsi ország a címe, ez lesz a program. De jövünk régi dalokkal is.
- Mikor jártatok Kaposváron?
- Két éve. Akkor a Szivárvány Zeneházban léptünk fel. Világbajnoki hely volt.
- Meddig lehet ezt csinálni?
- Ebből soha nem fogok kiöregedni. A zenéből nem nagyon lehet. Az ezzel járó különböző életmódokból, életvezetésből, abból igen. De a zene, az addig tart, amíg az ember él. Mindhalálig.
Még több a Quimbyről...
Az idén húsz éves Quimby hazánk egyik legnépszerűbb zenekara, a fesztiválok állandó nagyszínpados fellépője, klubkoncertjei, színházas fellépései egyaránt eseményszámba mennek.
Olyan formáció melynek lemezeire, zenéire és - ami legalább ennyire fontos - szövegeire nem lehet nem odafigyelni. A Quimby két évtizedes pályafutása alatt kilenc albumot jelentetett meg – ezek közül kettő, az Ékszerelmére és a Kilégzés az év albuma díját nyerte el. A zenekar lemezei többpetéjű ikrek – a szülők azonosak, ám az utódok csak részben hasonlítanak egymásra. Ha az érzékek felől közelítünk: lemezről lemezre más ízek, más zamatok, más fűszerezés, némileg más erők, más vektorok –, de ugyanaz az érzékenység és energia.
Az együttes a szigorúan vett könnyűzenei vizeken túl is kalandozik, s bátran megy a horizont mögé, a zene és más művészeti ágak határterületire. Dalai több hazai filmben is hallhatóak, nevéhez köthető két korábbi színházi előadás zenéje, a 2003-ban a Vidám Színpadon bemutatott Ahogy teszik című darabé és az ugyanott évekig játszott Vízkereszt, vagy amit akartok című előadásé, utóbbiban a zenekar a színpadon, az előadás részeként, élőben adta elő a dalokat.
Teátrum-fellépésein saját programját is színházi közegbe emeli, néhanapján pedig költőkkel együtt lép színpadra. A Quimby - mely 2009 tavaszán, ötszámos „maxi+”-t adott ki (rajta az Ajjajjaj című sláger), 2009. decemberben pedig a dupla Lármagyűjtögetővel állt elő (melynek egyik lemeze CD, három új számmal és több régi dal átdolgozásával, másik korongja pedig koncert DVD) - 2010. decemberében jelentette meg legújabb stúdióalbumát, a tizenhét számot tartalmazó Kicsi ország című nagylemezt.
Címkék: kultúra