1941 nyarától Kárpát-csoport néven mintegy 60 ezer magyar katona látott el megszállási feladatokat Ukrajnában. A tevékenység végrehajtása során folyamatosan voltak veszteségeik, halottaikat a szálláshelyük mellett kialakított temetőkben temették el. 1942-ben és 43-ban a 2. magyar hadsereg frontra küldése során mintegy 200 ezer magyar katona került ki a szovjet frontszakaszra. A megszállás ideje alatt pontos kimutatás készült az elesett katonákról és a temetőkről. A helyek ismertek, a beazonosításukhoz az szükséges, hogy Ukrajnával is legyen államközi szerződés a temetők gondozására.

A táborhelyek mellett kialakított katonatemetőket a tábori lelkész szentelte meg - a magyar katonai hatóságok ezt követően arra törekedtek, hogy a magyar katonahalottakat ezekbe a temetőkbe temessék. A pravoszláv vallású Ukrajna és Oroszország temetőiben valószínűleg vallási okokból nem temettek magyar katonákat. Egyes esetekben azonban valószínűleg ilyen temetés is előfordult. A temetők gondozására az 1970-es évektől többször, majd 1985-től rendszeresen volt próbálkozás. A szovjet hatóságok ettől azonban elzárkóztak. Változás a gorbacsovi időszak vége felé következett be, majd igazi áttörés a Szovjetunió széthullása után történt. Igazán rendezettnek azonban még nem nevezhető ez az állapot.

Magyarország területén a magyar katonahalottakat a lakosság a helyi temetőkben temette el. Ezek a temetők jelölve voltak, és zömükben jelenleg is megvannak. Sajnos előfordult olyan eset is, amikor a katonasírokra rátemetések történtek. Általánosságban elmondható, hogy ezeket a sírokat a temetkezési szakemberek gondozzák. Kivétel ott van, ahol első világháborús katonatemetőkbe temették a második világháborús halottakat. Ezek a temetők kevésbé gondozottak, “haldokolnak” (pl. Kaposváron, de az ország más részein is találhatók ilyen temetők). A kaposvári első világháborús temetőben egyébként a mai politikai térkép szerint 16 nemzet katonafiai nyugszanak. Valószínűleg az ország más első világháborús temetőivel is ez a helyzet.

A 20. században kb. 1 millió embert veszített Magyarország, akiknek több mint a fele más országokban van eltemetve. A második világháború során elveszett kb. 300 ezer halottunk 2/3-a nyugszik idegen országban (Oroszország, Ukrajna, Románia, Szlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Ausztria, Németország). Magyarországnak nincs arra lehetősége, hogy katonahalottait exhumálja és hazahozza. Arra azonban van lehetőség, hogy azokon a helyeken, ahol nagyobbak voltak a magyar katonai veszteségek,  központi temetőkbe lehetne összegyűjteni az egyes halottakat, amelyet viszonossági alapon már lehetne gondozni akár a helyi lakosságnak is. Második világháborús katonasírok, katonatemetők exhumálása még nem régészeti dolog. Beazonosítás a magyar katonák esetében csak a “dögcédula” alapján lehetséges akkor, ha az fellelhető.

Tömegsírokban csak az állapítható meg, hogy az illető katona oda lett eltemetve, és származása magyar. Ma már a volt Szovjetunió területén is létre lehet hozni olyan temetőket, mint amilyenek a szovjet katonák részére Magyarországon készültek. Ma már elvárható, hogy a helyi szervek és a lakosság viszonossági alapon gondozza ezeket a temetőket is. Így ők is joggal várhatják el tőlünk, hogy mi is gondozzuk a Magyarországon nyugvó katonáik sírját. Jó példa erre Ausztria és Olaszország, ahol egyformán gondozzák a saját és az idegen nemzetiségű katonák sírjait.

A katonatemetők kutatása során kiemelten foglalkoztam Somogy megye háborús veszteségeivel, ezek szerint a megyében 5916 fő különböző nemzetiségű katona és 4498 fő polgári személy esett áldozatul.

Zsidó személyek közül 4034 főt deportáltak, és kb. 1000 főt vittek el munkaszolgálatra. Úgynevezett árjazsidók közül kb. 400 főt hurcoltak el. Somogy megye zsidó lakosságából mintegy 700-800 fő élte túl a deportálást és a megsemmisítő táborokat.


II. világháborús halottak Somogy megye területén

Az összeírásra a II. világháború befejeződése után került sor.
Valamennyi város és község jelentése után az összesítés:

magyar: 383 fő
orosz: 2274 fő
német: 1196 fő
bolgár: 774 fő
jugoszláv: 57 fő
olasz: 1 fő
ismeretlen: 93 fő

Címkék: kultúra