1944. augusztus 23-án (román kiugrás) a szovjet csapatok gyorsan közeledtek Magyarország határai felé. Romániának a háborúból való kiválása miatt a németeknek ebben a térségben összefüggő frontrendszert csak 1944. december közepére sikerült létrehozni (Margit-vonal). 1944. szeptember közepétől a harcok már a trianoni Magyarország területén folytak. Dél-Dunántúl térségében ebben az időben az alábbi csapatok tartózkodtak:  "Dél" hadseregcsoport alárendeltségébe tartozott a 2. magyar hadsereg maradék állománya, ehhez a hadseregcsoporthoz tartozó "Kühlwein" hadosztálycsoport alárendeltségébe harcolt a "Brandenburg" páncélgránátos-hadosztály és a 2. és 4. páncélgránátos-ezredének három zászlóalja.

Ehhez a hadosztályhoz csatolták a belgrádi harcokból visszavont 2. vadászezredet mintegy 800 fővel. A harccsoportnak rendelték alá a magyar első folyamdandártól átadott bezdáni 1. folyamzár-zászlóaljat, az 54. határvadász-zászlóaljat, valamint a 9/2-es zászlóalj és a IV. utászászlóalj néhány alegységét. A 2. magyar hadsereg parancsnokság harcálláspontja Hőgyészen volt, a védelmi vonal mögötti területek a IV. (pécsi), a III. (szombathelyi) és a II. (székesfehérvári) kerületi honvédparancsnokságok hatáskörébe tartoztak.

A "Dél" hadseregcsoport parancsnoksága elrendelte, hogy a Margit-vonal további folyamatos építésével egyidejűleg a vonal előterébe reteszállásokat kell kiépíteni. A Kapos folyó egész hosszában, a polgári lakosságot is igénybevéve építették ki a védelmi állásokat. November 24-én délután a szovjet 57. hadseregtől északra öszpontosított 4. gárdahadsereg első lépcsőjében felvonuló 21. gárda lövészhadtest csapatai Mohácstól 3 km-re délre váratlanul átkeltek a Dunán, majd november 30-ra észak-nyugati irányba törve előre elérték a Bátaszék-Kisvaszar közötti vasútvonalat. A 3. ukrán front vezetéki törzse (parancsnok Tolbuhin marsall) által 1944. november 30-án kiadott  0892 számú direktíva utasította a 4. gárdahasereget, hogy az alárendeltségébe utalt 31-es, 21-es és 20-as gárdalövész-hadtestek december 1-jén hajnalban indítsanak támadást északi és észak-nyugati irányba. Törjék át a német védelmet a Balaton és Székesfehérvár között, majd Komárom közelében érjék el a Dunát.

1944. december 1-jén hajnalban a Harta, Fajsz, Kocsola körzetébe öszpontosított szovjet 31. gárdalövész-hadtest megkezdte erőszakos átkelését a Dunán, és a nap folyamán a magyar 20. gyaloghadosztály hat zászlóalját a Sárvíz és a Sió csatorna mögé szorították vissza. Ezzel egyidejűleg a 21. és a 20. gárdalövész-hadtestek hat lövészhadosztálya  a Szekszárd, Bonyhád és Pécsvárad közti műút vonaláról tört előre észak-nyugati irányba. A 21. gárdalövész-hadtest előrevetett osztagai Varsád körzetében visszavonulásra kényszerítették a német 23. páncélos hadosztály előrevetett osztagát és  a nap végére Szárazd és Hőgyész között megközelítették a Kapos folyót.

A szovjet csapatok gyors előretörése arra kényszerítette a magyar 20. gyaloghadosztály csapatait, hogy visszavonuljanak a Kapos folyó, Pincehely és Regöly közti vonal mögé. A szovjet 20. gárdalövész-hadtest jobb szárnyán támadó 7. gárda légideszant-hadosztály Kisvejke-Lengyel-Mekényes irányba nyomultak előre, majd a Lengyel-Mekényes útelágazásnál rövid, de heves harcot folytattak a magyar 1. folyamdandár négy zászlóaljával. A kereszteződésben a harcokat követően több kigyulladt páncélos maradt.

A magyar csapatok november 30-ra a Kapos folyó-Döbrököz-Kurd-Csibrák-Hőgyész közti vonal mögé vonultak vissza, és az itt előkészített reteszállásokat december 2-ig, estig tartották. A szovjet 80. gárdalövész-hadosztály Dombóvár dél-keleti és déli szélén harcolt a német 31. SS "Böhmen und Mahren" páncélgránátos-hadosztály erőivel. Jelenlegi információk szerint Kurd térségében jelentős összecsapásra, harcokra nem került sor, az itt állomásozó csapatok a bekerítés veszélye miatt kényszerültek december 2-án visszavonásra. December 2-án hajnalban hatalmas erővel kibontakozó támadás több helyen áttörte a Kapos folyó mentén kiépített védelmi vonalat és a nap végére a szovjet csapatok megközelítették a Balaton térségét.


Kaposvár, 1997. augusztus 8.

Címkék: kultúra