A magyar kormány 1941. július 27-én csatlakozott a Szovjetunió elleni háborúhoz. Magyarország az élelmiszer és nyersanyagszállítások mellett a megszálló  feladatokra Ukrajnába küldte a 60 000 fős Kárpát csoportot. 1941 végén a szovjet csapatok Moszkva alatt megállították a téli hadjáratra felkészületlen német csapatokat. A keleti arcvonalon elszenvedett első súlyos vesztesség a németeket arra késztette, hogy a csatlós országoktól egyre több katonát követeljenek a hadjárat további folytatásához.

A Kállay kormány 1942. nyarán a németek követelésére, a frontra küldte a 200 000 főből álló 2. hadsereget és 50 000 fő munkaszolgálatost. A magyar alakulatok a Don mentén mintegy 150 kilométeres frontszakaszon rendezkedték be védelmi állásukat. 1943. januárjában, a túlerőben lévő, több és jobb felszereléssel rendelkező szovjet csapatok megsemmisítő erejű támadást indítottak a magyar állások ellen. A hősies ellenállás ellenére a magyar csapatok súlyos vesztességeket szenvedtek. A védelmi harcokban megsebesült és elesett katonák mellett jelentős áldozatokat követelt a visszavonulás is. A napokig tartó harci cselekmények során több tízezer katona és munkaszolgálatos esett a hadifogságba.

Magyarország embervesztesége a második világháborúban pontosan nem állapítható meg. A statisztikai adatszolgáltatás 1944. őszétől fokozatosan leállt, akkor, amikor az ország területén áthaladt a front. Az összveszteség az 1941–1944. közötti területen 830-950 ezer főre rúgott. A katonaveszteség 340-360 ezresre tehető, ebből 120-160 ezer a hősi halott.

A második világháború során – eddigi ismereteink szerint – 600-610 ezer magyar katona esett hadifogságba, többségük az 1943. januári doni katasztrófa során, az 1944. második és az 1945. első felében lezajlott harcokban vagy a Németország fegyverletételét követő napokban. Európában mintegy 8000 hadifogolytábor létesült, ebből a Szovjetunió területén 5700. Ennek felében kerültek magyarok, közte 3500 szovjet táborban. Ez utóbbiak a háború végére munkatáborokká alakultak azért, hogy a hadifoglyok részt vegyenek a Szovjetunió újjáépítésében. A nyugat-európaiak elsősorban tartózkodási táborok voltak.

A magyar katonasírok és katonai emlékhelyek helyzete országonként és településenként változó. Gondozásukat a Genfi Konvenciók, illetve kormányközi megállapodások szabályozzák. A Magyar Köztársaság eddig kormányközi megállapodást kötött  Németországgal, Oroszországgal, Ukrajnával, Moldáviával és Olaszországgal.

A jelenlegi politikai térkép szerint Magyarországon kívül 27 országban találhatók magyar katonasírok. A települések száma eléri az 5 ezret, a magyar katonasíroké pedig a 200 ezret, ám pontos nyilvántartások hiányában mind ez csupán becsülhető.

Oroszországban, a „Vojennije Memoriali” hadisírgondozó szervezet - Katonai Emlékmegőrző Nemzetközi Együttműködési Társaság -  nyilvántartása szerint 845 településen vannak magyar katonasírok, beleértve a hadműveleti területen keletkezett sírokat és a hadifogolytáborok temetőit is. Rendbetételük, illetve újak létesítése az utóbbi 5 évben jó ütemben haladt. Lengyelországban 200, Olaszországban 100, Szlovákiában 50, Szlovéniában 20 magyar katonatemető ismert. A fennti országok, valamint Ausztria kellő gondot fordítanak a temetők  méltó állapotban való tartásukra. Romániában, - ahol mintegy 100 magyar katonatemető van -  a sírok túlnyomó többsége a mai napig fennmaradt, ápolásuk csak ott megoldott, ahol nagyobb számban él magyar nemzetiség. Törökországban és a három balti országban gondozzák  a magyar emlékhelyeket. Ukrajnában 200, Szerbiában 10-15 magyar katonatemető maradt fenn, ahol a legtöbbször együtt nyugszanak az I. és a II. világháborúban elesett magyar katonák.

Itt, illetve Csehországban, Horvátországban, Belorussziában, Kazahsztánban és Bosznia–Hercegovinában nem számolták fel a magyar katonatemetőket, de állapotuk elhanyagolt. Kivételt képez Kárpátalja és a Vajdaság magyarlakta sávja. Gondot jelent, hogy a  a magyar kisebbség anyagi helyzete miatt a hadisírgondozás ott sem problémamentes. A szomszédos országokban, a történelmi Magyarország egykori területén az elesett katonák sírjainak egy részét felszámolták.  Németország a 20 nagyobb és 40 kisebb magyar temetővel, továbbá Spanyolország és Dánia jó példát mutat a sir gondozásban.  Franciaországban azonban felszámolták a magyar hadifogolytemetőket.

A magyar és az orosz kormány között a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló, Moszkvában, 1995. március 6-án aláírt megállapodást követő 104/1996. (VII. 16.) kormányrendeletnek megfelelően mindkét ország területén évek óta eredményes a hadisírgondozás.

A munka egyik része a hadifogoly- és munkatáborok temetőinek kutatása. A „Vojennije Memoriali” Társaság az orosz adatok alapján eddig 66.324 hadifogoly-nevet tartalmazó adatbázist bocsátott a magyar fél rendelkezésére. Az orosz nyilvántartások HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban történő pontosítása után a magyar emlékhelyeken megjelennek a nevek. A magyar hadifogoly-temetőket a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum az eredeti helyükön hozatja rendbe.

A másik fő munka a hadműveleti területhez kötődik. A korabeli magyar hősi temetők egy része még megtalálható. Az elmult években alkalmazott eljárás, hogy a maradványokat az egykori hadszíntéren kialakított központi temetőkbe temetik át, mivel a sírok többsége nehezen megközelíthető helyen van, ahol nem biztosított a háborítatlanság, a gondozás és a látogathatóság.

Oroszország területén eddig megépült 84 hadifogoly-temető és 206 emlékmű, illetve azonosításra került 956 hadifogoly-temetkezési hely, amelyek hozzávetőleg felét oroszországi levéltári kutatások alapján, a másik felét terepkutatás és lakossági bejelentés alapján sikerült azonosítani.

Az I. Magyar Központi Katonai Temető az 1942. január 12-i urivi áttörés térségében, Boldirjovka mellett, Voronyezstől 70 km-re délre épült ki, egy 50x60 méteres területen. A fából készült fő emlékmű felülről a Magyar Szent Koronát formázza, a körülötte az egyes parcellákban 7 kopjafát állítottak fel. Az 1997. június 20-án felavatott temetőben ma 8375 honvéd maradványai nyugszanak.

A boldirjovkai temető méretei miattt  a Magyar–Orosz Kormányközi Hadisírgondozó Vegyesbizottság 1999-ben döntött egy újabb oroszországi magyar központi temető létrehozásáról, a Rudkino melletti 3,5 hektáros területen.

A II. Magyar Központi Katonai Temető építése 2002 tavaszán fejeződött be, s műszaki átvételére 2002. június 25-én került sor. Az ünnepélyes avatásra 2003. május 28-án kerül sor.

A rudkinói temetőbe eddig 17.394  magyar honvéd maradvényait - köztük 2164 munkaszolgálatost -  temettek újra,. Teljes befogadóképessége meghaladja a 50.000 főt. A központi emlékmű a magyar államiságot szimbolizáló három kettőskereszt, a parcellákban egyszerű – a magyar temetkezési szokásoknak megfelelő – sírkeresztek állnak, a munkaszolgálatosok parcelláját menora jelöli.

Készült: Holló József vezérőrnagy a HM. Hadtörténeti Intézet és Múzeum Főigazgatója által a 2003. 11. 21-én a kegyeleti konferencián elhangzott előadása alapján.            

Puskás Béla

Címkék: kultúra