A Circus Hungaricus című albumot már új társakkal, saját neve alatt jelentette meg, s nagyon úgy tűnik, hogy az 1984-es Vadászat óta ez a legnagyobb kritikai és közönségsikert arató produkciója. Az idei évben főként színházi munkákra koncentrál, de azért alkalmanként rock and roll bulikat is ad, miként teszi azt június 4-én a StarGardenen.

Az elmúlt harminc évben a Hobo Blues Bandben amúgy is az egyedüli fix pont te voltál. Miért kellett az aktuális felállást 2008 végén mégis szélnek eresztened?

Elég volt.

Ezért inkább alkalmi társulatot toborzol össze a mindenkori elképzeléseid megvalósításához?

A Circus Hungaricust készítőket nem nevezném alkalminak, hisz ezek a muzsikusok remekül mutatkoztak be azon a lemezen, amelyről fél évvel a megjelenése után elmondható, hogy a Vadászat óta talán a legnagyobb sikerem. Művészileg és a közönség körében egyaránt. Kitűnőre vizsgáztak, így a következő rock and roll lemezemet is velük készítem. Csak épp nem Hobo Blues Bandnek hívjuk magunkat, hanem Hobo és Bandájának. Nyáron vesszük fel az új anyagot, ősszel jelenik meg.

Az is annyira vad rockzene lesz, mint a Circus Hungaricus?

Még nem tudom. Huszonöt dalszöveget adtam át Madarász Gábornak, majd meglátjuk, milyen zenét ír hozzá. Olyan vihart kavaró lemezt, mint a Vadászat vagy a Circus Hungaricus, ritkán készít az ember, nem is törekszem rá, hogy folytassam. Csak egy dögös rock and roll lemezt szeretnék, ami csak a zene szeretetéről szól.

Amikor beszélünk, épp Békéscsabára tartasz, ahol a Porondszínházban a Circus Hungaricusból régi alkotótársad, Vidnyászky Attila rendezett formabontó előadást, valahol félúton a színház, a cirkusz és a zene között. Mintha összeérne benne mindaz, amit korábban sokszor külön sávon vittél…

Örülök, hogy Attilának ezt a különleges előadást sikerült Békéscsabán megvalósítania. A Vadászatot a nyolcvanas évek derekán csak egyszer tudtuk színpadra vinni és ügyes trükkel betiltották. Így az az anyag nem tudott kiteljesíteni. Most viszont erre három lehetőség is adódott. A monodramatikus változatot november óta játszom Debrecenben és Budapesten, a Tivoliban, van koncertverzió is, 30-án pedig megvolt a bemutató a békéscsabai Porondszínházban, igazi cirkuszi környezetben.. Most összeér mindaz, ami az életemben eddig oly annyira fontos volt: a zene, a színház és a cirkusz. A költészet már megvolt korábban is.

Ha már a költészetet szóba hoztad: a napokban énekled fel a készülő Pilinszky-lemez anyagát. Talán az utolsó költő, aki előtt még nem hajtottál fejet…

Nem az utolsó, például ott van még Ady, de őt egyszerűen nem tudom megközelíteni. Pilinszky lelki, érzelmi értelemben számomra a Circus Hungaricus folytatása. A keserűség, a fájdalom, a gúny helyett az ő verseiben hitet és reményt találok. Ha az utat nézem, amin járok, és nem a megvalósult műveket, akkor nekem ő ebből következik. Verseket amúgy is csak akkor szoktam elővenni, ha jó van rá okom. Verebes Ernő zentai költő-zeneszerző oratorikusan dolgozta fel a műveket, klasszikus értelemben vett stációkkal. Nem autóba való zene, hanem mély, meditatív. Nyilván keveseket fog érdekelni, de ez nem zavar.

A StarGardenen hagyományos rock and roll koncertet adsz?

Egy fesztiválon nagyon másra nincs lehetőség, mint felmenni a színpadra és nyomni. A Circus Hungaricus koncertváltozatát tízszer játszottuk már. Sokkal hosszabb persze, mint a lemez, hisz rengeteg ide kapcsolódó dal van.

Az előadások mellett hamarosan hét régebbi előadóested jelent meg DVD-n, Látnokok, költők, csavargók címmel. Az, hogy idén a színházi vonal ennyire felerősödött az életedben, tudatos döntés vagy így alakult?

Ezek minimális példányszámok, a célunk inkább az, hogy a mű ne vesszen el. A koncertjeim és az előadóestjeim jobbak, mint a lemezeim. Az, hogy éppen mi erősödik fel az életemben, sorsszerű. Így is sokkal több kihívás ér, mint amit meg tudok valósítani. Most belekezdtem egy könyv megírásába, lehet, hogy két évig is eltart, mire kész lesz.

Önéletrajzi?

Á, dehogy, ez nem érdekel. A magunk mögött hagyott korról szól. Kétszázötven dalszövegre felépítve. Miközben komoly Brezsnyev-képeket is szeretnék belerakni, különös tekintettel a szemöldökére.

Mondod, sok régi lemezed nem szereted, gondolom, főként a kilencvenes évek elején megjelentekre, a Kocsmaoperára és a Féribánatra gondolsz. Nem lenne érdemes az ezeken hallható dalokat új ruhába öltöztetni?

De, beletrafáltál, meg is fogom csinálni. A közeljövőben szeretnék kiadni belőlük egy dupla CD-t. Még nem tudom pontosan, mi rázza össze őket. Nekem ritka az olyan lemezem, ami kizárólag dalokból állna, mindig volt valami rendezőelv, még akkor is, ha nem kifejezett konceptlemezek, mint a Circus Hungaricus vagy a Vadászat. Itt is meg kell találnom azt a szálat, amire a verseket felfűzhetem. Sőt, tervezek olyan lemezt is, amelyen azokat a dalokat énekelem, amelyeket anno másoknak (Kex, Syrius) írtam.

Pályafutások egyik fontos műve, a Tábortűz mellett évtizedek óta elérhetetlen CD-n. Nem tervezitek az újrakiadását?

Nagyon régóta szerettem volna de ez egy bűnözői történet, amit most nem adnék közre. Viszont hamarosan megjelenik. Egyetlen nehézség hogy 92 perc, így csak dupla korongra fér rá.

jbsz/stargarden.hu

Címkék: kultúra