- A képernyő után új szerep. Milyen érzés egy gyönyörű kislány anyukájának lenni?
- Nagyon élvezem, mert Réka akkor jött, amikor már érett voltam rá. Más ha 20 éves az ember. Mára lehiggadtam. Máshol van a hangsúly. A pici megváltoztatta, és átalakította az életem. Az egész napomat vele töltöm. Egyébként nyugodt baba. Már hat hónapos.
- Ilyenkor hajlamos az ember arra, hogy kicsit elkényeztesse a bébit. Ti figyeltek-e erre?
- Nem hagyjuk, hogy sírjon. Nem hiszünk abban, hogy ha ilyenkor felkapjuk, az árt a babának. Azt valljuk, ha hagyjuk sírni, úgy érzi, nem törődnek vele. Vagyis ilyenkor foglalkozunk Rékával. Akkor szoptatom, ha éhes, ha kell, félóránként.
/ Anyával.../
- Ilyenkor nagyon jól jön a segítség.
- Szakirodalommal nem nagyon foglalkoztam. De várj, mégis. Egy szakkönyvet olvastam. Vekerdy Tamástól az "Érzelmi biztonság" címűt, karácsonyra kaptuk. Párom nagyon sokat segít. Szakmailag pedig természetesen a védőnő és a gyermekorvos szava a meghatározó.
/ Nézegetés apával.../
- Hogy vált be a hordozókendő?
- Nagyon praktikus, mindenkinek ajánlom. Az anya-gyermek kapcsolat sokkal bensőségesebb. Még a konyhában is velem van a pici.
/ A puttony..../
- De már hordozókabátod is van.
- Igen. Sokan meg is néznek az utcán.
- Azért gondolom, neked is vannak nehéz perceid?
- Amikor nem tudod, miért sír, éppen most mi a baja. Segítenél, de hogyan? Volt ilyen, az keményen feladta a leckét. A hasfájással is sokat meg kellett küzdenem. Rékánál az okozta a legnehezebb pillanatokat.
- Nem hiányzik a tévés világ, a pörgés?
- Néha már igen. De most Réka a legfontosabb. Az energiámat egyelőre ráösszpontosítom.
/ Az elmaradhatatlan mosoly....Rékától/
Olvassa el Szonjáról készült korábbi anyagunkat!
Címkék: sírni, Szegfy Szomja, nem hagyjuk, szerep, baba, Réka, anya, kis szines