Immáron tizennyolcadszorra reneszánsz udvarrá változott a Somogy megyei Nagyszakácsi a Királyi Szakácsverseny alkalmával. A tradicionális rendezvény keretei között profi szakácsokból álló csapatok mérték össze tudásukat a reneszánsz gasztronómiai kultúra jegyében. Az Aranykard Sárkányos Lovagrend íjászati és fegyverbemutatójától a reneszánsz táncosok és zenészek, illetve a gólyalábasok programján keresztül mindenki megtalálhatta a számára legvonzóbb szórakozást. A konyhaművészet pedig nemcsak a szakácsverseny keretei között jelenik meg, hanem számtalan különleges, népi ételt kóstolhatnak majd meg a látogatók is a vásári forgatag részeként.A Királyi Szakácsok versenyét végül a tatai Kocsis Tibor Sándor nyerte.
A reneszánsz korában a mai szokásoktól eltérően, minden ételt külön-külön mártásban tálaltak. A XI. század emberének szemében az egyik legfurcsább szokás az lehetett, hogy elődeink egy tálból, evőeszköz nélkül, puszta kézzel étkeztek. Nehéz elhinni, hogy a magyar konyhára oly jellemző paprikát akkor még nem ismerték, ahogyan a burgonya és kukorica sem szerepelt Mátyás király asztalán. Bár a fogások összeállítása a király udvarába szerződtetett elsőrangú szakácsok feladata volt, olykor maga Mátyás is benézett a konyhába, és ellenőrizte egy-egy kedvenc ételének zamatát. Akkoriban mindössze kétszer étkeztek, de valószínűleg semmiben sem szenvedtek hiányt, hiszen egy-egy lakoma akár 4-5 órát is igénybevett.
A vacsorát kellemes zeneszó kísérte, itáliai lantosok és énekesek szolgáltatták a muzsikát. A vadakat általában bundájukban, a szárnyasokat pedig tollaikkal díszítve szervírozták. Az állatok patáit, fogait, szarvát és nyelvét gyakorta bearanyozták díszítésképpen. Abroszt nem használtak, és poharak szintén nem kerültek a vendégek elé: aki megszomjazott, az a pohárnoktól kérhetett italt.
Címkék: ételek, királyi szakácsok, reneszánsz, Mátyás, Nagyszakácsi, kis szines